Mikor volt, mikor nem, nem tudom, elég azon, hogy
volt egyszer egy özvegy asszonynak egy fia; a kis Gyuri
növekedett, s olly pajkos volt már, hogy anyja nem birt vele,
mesterségre szánta tehát adni, de hogy millyenre, azt maga
sem tudta. Utoljára abban állapodott meg, hogy öreg Erzsók
koma asszonyától kér tanácsot, minthogy az a tanácsadásokban,
és jövendőlésekben az akkori asszonyokat mind felülmúlta.
Öreg Erzsók asszony azt tanácsolta neki, hogy imádkozzék
a templomban három napig, szent János képe előtt, a
harmadik napon az majd meg fogja mondani, mit tegyen
fiával.
Az özvegy csak ugyan ugy tett; a harmadik napon az
egyházfi kiváncsi volt megtudni, hogy valljon mi végre kéri
az özvegy szent Jánost annyira, ez okból az oltár mögé bujt,
s a mint az özvegy kérdezte: uram szent János, mondd meg
nekem, millyen mesterségre adjam fiamat? az egyházfi dörgő
hangon kiálta az oltár mögül: zsiványságra add fiadat, ugy
lesz az szerencsés.
Öreg Erzsók koma asszony unszolására megnyugodott
végre ebben a szegény özvegy, s fiát az erdőbe egy hires
zsivány gazdához vezette, s kérte őt, hogy fiát a zsivány
mesterségre jól kitanítsa. Az orgazda zsivány elfogadta a
fiút, s mindjárt az első nap megpróbálta annak ügyességét
ekképen:
A falubeli mészárosnak másnap vásárra kellett menni
lóháton, hová eladni való marháját, már előre küldötte, ennek
megrabolását bizta a zsivány mester Gyurira.
Gyuri segitségire egy kecskét vett, azt a gyalogút mellett,
merre a mészárosnak menni kellett, elbocsátá maga pedig
sürű bokrok közé rejtődzött. A mészáros látván a kecskét
magányosan bolyongni, lovát egy fához kötötte, s maga
a kecske elfogására indult.
Alig ment el a mészáros, Gyuri a lovat azonnal elfogta
s elment. A mészáros visszajövén, hiába keresé lovát, azt
gondolta, hogy tán eloldozódott s magától ment el, végre
kénytelen volt gyalog folytatni utját a vásárba. Mikor pedig
a vásárból a marháiért kapott pénzzel megrakva ment vissza
a mészáros, Gyuri a ló fejét levágta s azt egy útban levő tó
közepére tette.
Az arra menő mészáros, meglátván a ló fejét, azt gondolta,
hogy lova úszik a tóban, levetkeződött tehát a tó partjára,
s a tóba ment, hogy lovát kihozza; az alatt a kis zsivány
ruhástul együtt elvitte a mészáros pénzét, min a zsivány
mester nem tudott eléggé csudálkozni, s miután Gyuri még
néhány illy sikeres próbával mutatta ki ügyességét, a zsivány
mester a legjobb bizonyitványokkal látta őt el, s mint jól kitanúlt
zsiványt bocsátá haza. Anyja igen örült fia ügyességének,
s azonnal bemutatta őt földesuroknak. – A földesur
ugy igy szólt Gyurihoz: fiu, te ügyes zsivány vagy, de ha
az éjjel szekeremet az udvarról el nem lopod, felakasztatlak.
Gyuri összeszedett néhány csirkét, mindenik fejére egy
kis gyertyát ragasztott, s meggyujtván azt, a csirkéket a kapu
alatt éjjel a földesur udvarába bocsátá. A cselédek, kik a kocsit
őrzék az udvaron, csillagoknak gondolták a csirkéket, s
széjjelfutottak fogdosni azokat, s minthogy az utczára szaladt,
kinyitották a kaput, s utánok futottak; a kocsinál senki
sem maradt, s igy biztosan huzta azt ki a földesur udvarából.
Reggel a földesur száz forintot adott Gyurinak a kocsiért,
azután istállójába vezette s igy szólt hozzá: nézd, ha
ezen lovat az éjjel ki nem lopod istállómból, felakasztatlak.
Este, hogy a lovat el ne lehessen lopni, egy kocsist ültettetett
rá, azon felül minden lábát és farkát egy egy béres
tartotta.
Gyuri éjjel koldus ruhába öltözve, talyigán egy kis hordócska
pálinkát tolt a földesur házához, s addig rimánkodott
a béreseknek, hogy azok végre beeresztették őt az udvarba
hálni. Most a pálinkából, mellybe altató volt vegyitve, minden
cselédét a földes urnak leitatta, s kevés idő mulva a ló
őrzők mélyen aludtak mind; ekkor azt, ki a lovon ült kender
tilóra ültette, azoknak, kik a ló lábait tartották, fa darabokat
adott kezökbe, a fark helyett pedig egy guzsalyt, azután
a lovat csendesen haza vezette. A földesur reggel minden
cselédjét megverette, Gyurinak pedig száz aranyat adott a
lóért, s igy szólt hozzá: még egy próbát adok, ha azt megteszed,
két száz aranyat kapsz, ha nem, felakasztatlak, alólam
és nőm alól ugyanis ki kell lopnod a lepedőt, lányom ujjáról
pedig a gyürűt.
Gyuri egy csupor főtt lencsével még nappal a földes ur
lakába egy ágy alá rejtette magát, onnan éjjel, mikor már jó
sötét volt, először a lány szobájába ment, s igy szólt hozzá
a földesur hangján: lányom, add csak ide gyürűdet, az a
zsivány, ha eltalálna jönni, nálam nem fogja keresni, s igy
nem lophatja el. A lány oda adta a gyürűt, azt gondolván,
hogy atyja kéri; Gyuri azután a földesur szobájába ment,
s közibe és neje közé öntötte a lencsét, s ezután az ágy alá
bútt. A földes ur csak hamar fölébredt, s nejét kezdte lökdösni,
hogy mit csinált? ez mentegette magát, s azt mondta,
hogy tán férje követte el magát; végre boszankodva mondá
a földesur; már a mint van, ugy van, akárki tette, csak
dobd azt a csunya lepedőt reggelig az ágy alá.
Ugy történt, a lepedőt ágy alá veté a nő, s nem sokára
mindketten ujra elaludtak; ekkor Gyuri a lencsés lepedővel
és gyürűvel eltávozott, s reggel bámulva hallgatta a földesur
megcsalatását.
Gyurinak nem csak a kétszáz aranyat kifizette a földes
ur, hanem minthogy igen megtetszett neki a furfangos ficzkó,
leányát nőül adá neki, s holta után Gyuri lett az egész falu
földesura, s még most is egyre űzi a tréfákat és kalandokat
a környéken s megelégedve él szép neje mellett, ha még
meg nem halt.