J. Ez olly fekete szőrű bárány, mellynek csudájára
még felséged is megáll.
M. Hol vagyon? mentül hamarább szeretném látni, vezesd
ide!
J. Nem szükséges (reá mutat a burkus király leányára),
ez azon gyönyörüséges fekete szőrü bárány, melly a juhaim
közé tévedett, és mellyért én az arany szőrü bárányt
elcseréltem, s ez nékem e nyájamban a legkedvesebb bárányom.
M. Brávó kedves juhászom! csak hogy nem hazudtál, a
nyereségemet te néked adom ajándékul.
A burkus király is egy részt megörült ezen eseten, más
részt szomorkodott, s mondá Mátyás királynak: nem csak
hogy hallottam, hanem magam is tapasztaltam, hogy a magyarral
nincs mit kezdeni, mert a hová más indulni akar, már
ő onnan megjött. A burkus király tudván az egész esetet jól,
a fele királysága mellett Mátyás király parancsolatjára a
leányát is által kelletett engedni nékie. S igy emelkedett fel a
juhász nagy garádicsra az emberiség, becsületszeretés, és
igazság után.