Isten hozott kedves juhászom, mi ujság oda ki a juhoknál?
Nincs egyéb, felséged, az arany szőrű bárány a kutba
döglött.
Nem igaz kutya mennykő teremtettét! mert a többi is
elveszett volna benne.
Nem jól van, illyen adta teremtette! ha igy mondom, el
nem hiszi.
Felfogá kalapját, botját, ujra tovább méne nagy gondolkozva,
már mi tévő légyen ő, megint talál egy ürgelyukat,
belé dugja botját, rá teszi kalapját, hátra mén vagy husz
lépést, és ujra beszél a tulajdon botjának: