J. Isten hozta felségedet illyen későn, – mi dologban
jár itt nálam illyen későn?
L. Hallod-e te juhász, az atyám Mátyás királynál vagyon,
hozzá sietnék, de az estve miatt elkéstem, és itt hálok
meg nálad, ha megengeded.
J. Nagy szerencsémnek fogom tartani felséges kisasszonyt
ezen kvártélyomban, mellynek teteje az eget éri, és
a jó isten minden nap a széllel kisepreti, felfogadni; de nem
az arany szőrű bárány-e az az állapot, melly felségedet ezen
különös meglátogatásomra ide vezérlette?
L. Bizony hallod-e megvallom néked, az az oka itt való
létemnek, az atyámnak nem akartad adni, de nékem talán
csak ide fogod engedni ezen láda pénzért, nézd meg csak
jól, melly sok fénylik benne.
J. Sem pénzért, sem szép szóért, s az egész világért
sem adhatom, mivel királyomnak nem hazudhatok. – Több
beszédek között a királykisasszony előveszi a jó borokat,
és itatja a juhászt, midőn látta, hogy jó kedve vagyon a juhásznak,
ujontan kéri, és erölteti, a bárányt adja el néki, de
a juhász nem hajol kérésére. Minekutána a juhász már a
bortól jó kedvbe került, körülnézé a leányt, és nagyon megszereté,
a leány észre vette a juhászon a változást, és ujra
kéri a bárányt és felelvén a juhász néki: pénzért, szép szóért,
egész világért sem adhatom, de hogyha felségeddel ezen
éjtszaka meghálhatnék, talán csak nagy nehezen reá adnám
magamat.
A leány, mivel látta, hogy a juhász egyéb módot nem
talál, és bárány nélkül haza menni nékie nem lehet, mivel
félt atyja kegyetlenségétől, reá állott a juhász kivánságára.
A juhász, mivel a bor erejétől meg volt verve, nem gondolta
dolgának következését, kiméne és behozá az arany szőrü
bárányt a leánynak, a melly véle még mulatozott, és sajnálásai
után parancsolá a juhásznak megölni és megnyuzni,
a husát megfözni és az arany szőrü bőrét néki általadni,
melly gondatlan eset hamarjában megtörtént, és a húsa az
arany szőrű báránynak a bojtárok eledele lett; a leány a
juhászszal nyugodalomra adták magokat egész reggelig.
Felébredvén a kisasszony jókor reggel, a juhász mellől
eltevé az arany szőrű bőrt, indula atyja felé nagy sebesen
kocsiával, a juhászt még aludva hagyá, beméne az atyja
szobájába, ki már nem is alhatott nyughatatlansága miatt,
felugorván az ágyból hogy látta az arany szőrű bőrt, megköszöné
leányának végbenvitelét ezen dolognak, mellynek
ugyan nem tetszett az atyja öröme, mivel néki magának okozott
szomoruságot. Az atyja a burkus király mindjárt parancsolá
a kocsiba fogni, és igyekezett, hogy mentől hamarább
Mátyás királynál lehessen, hogy meghallhassa, miként
fogja a juhász őtet meghazudtolni, a kocsi hamar előre huzatott,
belé ült leányával, Mátyás királyhoz sietett, a kit is
épen a fröstök mellett asztalánál találtak, őket is mindjárt
früstökhöz kérte és leülének. S hagyjuk most ezeket mindenféléről
beszélgetni, forduljunk a juhászhoz.
A juhász felébredvén látja változását, magában maradott.
Kimén, nézi az arany szőrü bárányt, de a juhok és bárányok
között nincsen; részegségéből kijózanodván, eszébe
jön egész cselekedete, megijed, és bujában el akarja magát
veszteni. Meggyőzi magát, gondolván, jobb ha királyához
megyen ezen dolgot jelenteni, de hogy és miképen cselekedje
ő azt. Nagy szomoruan fejébe teszi nagy kalapját,
kezébe veszi botját, indul a palota felé a mezőről, utjában
vagyon egy ürgelyuk, megáll előtte, gondolkozik, belé dugja
a botját, reá teszi kalapját, hátra mén vagy húsz lépést, és
képzeli ezen botot Mátyás király személyének; felé indul,
mintha magához a királyhoz menne, ekkép kezdi beszédét:
Szerencsés jó reggelt kivánok felségednek.
Isten hozott kedves juhászom, mi ujság oda ki a juhoknál?
Nincs egyéb felséged, az arany szőrű bárány elveszett.
Nem igaz, kutya mennykő teremtettét! mert a többi
is elveszett volna.
Nem jól van, illyen adta teremtette! mert el nem hiszi.
Felfogá a kalapját, botját, tovább méne; megint talál
egy ürgelyukra, belé dugja botját, rá teszi kalapját, hátra
mén vagy husz lépést, és ujra képzeli Mátyás király személyét
a botban, felé indul ujra, mintha a királyhoz menne,
folytatja ekkép: