Egyszer egy időben volt Mátyás királynak egy juhásza,
a ki nékie még soha nem hazudott. Az burkusországi
király ebéden vala Mátyás királynál, a hol az ebéd felett ezen
juhászról gyakran folyt a beszéd, a többi között előhozá
Mátyás király, hogy az ő juhászát lehetetlen volna reá venni
az hazudásra. Felele a burkus király: fogadást teszek
akármibe, a te juhászod kevés idő mulatja után meg fog tégedet
hazudtolni. – Mondá Mátyás király: hogyha az én
juhászom hazudni fog, fele királyságomat néked adom, ha
pedig nem hazudik, te tartozol fele királyságodat nékem általadni.
A fogadás megesett, más állapotokról kezdettek az
ebéd felett tovább beszélni, és az ebéd után kvártélyára menvén
elválása után, fogadását el nem felejtette, éjjel nappal
azon volt, hogy nyerhesse meg a tett fogadást, mivel tudta
a burkus király, hogy ezen juhász őrizete alatt legel Mátyás
király arany szőrü báránya, abban a gondolatban táplálta
magát, hogy pénzzel majd megvesztegeti a juhászt, és
hazugságra fogja tanitani, gondolván, hogy a szegény juhász a
sok pénzért meg fogja cselekedni. Kiméne tehát a legelőre
a király, elérkezett a juhászhoz, beköszönt nála mint ösméretlen
vidéki ember: jó napot adjon isten te juhász!
J. Isten hozta felségedet! (a juhász megösmérte termetén,
hogy ezen vidéki embernek királynak kell lenni, ő
tehát illendő tisztelettel állott előtte.)
B. K. Hallod-e te juhász, én te hozzád jöttem, hallottam,
hogy itten nálad egy arany szőrű bárány vagyon; én
azon bárányt tőled meg akarnám venni, adok érte annyi pénzt,
aranyat, ezüstöt, a mennyit csak kivánhatsz magadnak.
J. Eladni legkönnyebb volna azt, sok pénzre nincs
szükségem, hanem hogy hazudhatok én királyomnak, a kinek
én még soha meg nem hazudtam, hogy hová lett a bárány?
B. K. Az legkönnyebb lészen; megmondhatod, hogy a
farkasok elvitték.
J. De mondhat felséged a mit akar, tanácsát én nem
fogadhatom, királyomnak hüséges akarok maradni, és neki
hazudni nem fogok.
B. K. Tehát semmiféle mód alatt sem egyezhetek meg
veled?
J. Kérem felségedet, kiméljen meg kényszeritésével,
ha a bárányt meg akarja venni, vegye meg királyomtól, az
övé, nékem csak az őrizete vagyon általadva.
Ezek után elméne a burkus király lakásába megszomorodva,
már előre látta, hogy ha csak valami jobb tanács elő
nem adja magát, fogadását elvesztheti. Gondolkozásba eredett.
Megállj! monda magában, az én leányom szépsége, mellynek
nap, hold, csillag megállott csudájára, valóban erőt fog
venni a juhászon. Azon nyomban hivatja a leányát; a ki belépvén:
atyám mit parancsolsz véghez vinni, mit tészel kötelességemmé?
B. K. Nagy dolgot, melly mind engem mind téged
a nagy szégyentől szabaditson meg. Vagyon itt Mátyás királynak
egy juhásza, a ki az arany szőrű bárányt őrizi, még
soha királyának nem hazudott, fogadást tettem fele királyságommal,
hogy őtet hazugságra fogom hozni, mellyet semmi
módon véghez nem vihetek, ezen dolgot néked kell elvégezni,
elmégy a juhászhoz, próbálj szerencsét pénz által
megnyerni az arany szőrű bárányt, ha pénznek nem hajol,
szépséged által próbálj, és hogy ha testedből kiván, még azt
is engedd oda, csak hogy én nékem holnap reggelig az arany
szőrü bárány lábam mellett feküdjön.
A királykisasszony tudta atyja kegyetlenségét, nagy
szomoruan kiméne az atyjától, felraká az atyjától kapott sok
váltó pénzt, és elindula a juhász felé, és estve felé oda ére,
s beköszöne a juhászhoz: