A czár, kit a historia Péternek, a Nagynak nevez, beleszeretett egy szép
leányba s olyan szerelmes lett, mint akármi más Péter.
Csakhogy mindenféle akadályok álltak az útban. Először is a leánynak már
volt vőlegénye, Péternek pedig már volt felesége.
A szép leány vőlegénye volt Kaiserling, burkus követ, a czár felesége
pedig volt Lapukhin Eudoxia, egy derék ezredesnek a leánya. (Még akkor
az orosz czároknak nem igen adogattak európai uralkodó házakból
feleséget.) Eudoxia czárnőnek két gyermeke is volt, egyik Alexis, az
úgyremélt trónörökös.
Holmi Kis Péternek ez elég akadály volna, hogy a szerelméről végképen
letegyen; de Nagy Péter nem ismerte ezt a szót: «lehetetlen».
Még is meg kellett pedig azt ismernie, mert a szép Moussen Anna nem
akart neki más feleletet adni. Minden ostromát ezzel a szóval verte
vissza. Itt nem használtak még a hirhedett arany ágyúgolyók se; a szép
Anna szivének gránit burkolata volt: a becsület; visszapattogtak róla.
Egyszer aztán azzal a szóval lépett eléje a czár, hogy «nézd, most már
szabad vagyok, a feleségemet bezárattam a kolostorba, a papok
elválasztottak tőle, már most gyere hozzám feleségül».