Grodisko jámbor «muzsik» volt Podoliában, a mi a «jövő nyelvén» nem
valami zenekedvelőt jelent, hanem parasztot. Hát egyszer, a mint
Grodisko épen úr dolgára sietett, azaz, hogy lassan ment, sőt nem is
ment, hanem megállt kicsiholni, mert sürgős volt az útja: levéllel
küldék valahová, annálfogva nagyon ráért; hát épen csakhogy benyomhatta
a hüvelykujja körmével a taplót a pipájába, a mint egyszerre csak egy
dzsidás tiszt, azt se mondja neki, hogy «holc» vagy «prosz» (Monosszesz
műszavak), hanem plén parád, teljes uniformisban a nyaka közé repül a
magas égből s azzal a jámbor Grodiskót úgy sújtja földhöz, hogy annak a
szájába ütött pipa csutorája épen a nyaka csigolyáján jött ki.
Történt pedig ez az eset Kamenyikban a főpiaczon, fényes nappal, épen a
gazdag Christofor örmény kereskedő emeletes háza előtt.
Grodisko nem halt ebbe bele, hanem azért mégis szivére vette a dolgot s
bepörölte a törvényszék előtt a nyakába esett tisztet, a ki gróf volt,
névszerint Balabin Alexievics Plátó.
A bölcs kamenyiki törvényszék megidézteté a gróf urat s számon kérte
tőle, hogy mi jogon követte el a körülirt bűntényt, mivelhogy sem abban
a nemesi előjogokat megállapító ukázban, melyet II. Katalin czárnő
kiadott s mely 113 §-t tartalmaz, sem abban a pótukázban, mely I. Sándor
czár által kiadatva, ezt még 73 §-sal kiegészíti, egy sem szól arról,
hogy az orosz nemesség tizennégy osztályából bármelyiknek meg volna
engedve a levegőben repülni s az égből potyogni a szegény muzsikoknak
nyakába.
A megidézett Balabin gróf azt hozta fel alapos mentségül, hogy nem a
maga jószántából vállalkozott a repülésre, hanem egyenesen
kényszeríttetett rá a házi gazdája, az örmény Christofor úr által, a ki
őt a házából, az emeletről az ablakon kidobta. E szerint ez tartozik
fizetni Grodiskónak és kancsukát kapni azért, hogy egy grófot kidobott
az ablakon.
A dolog bonyolódni kezdett. Most már megidézték Christofor urat is.
Igaz-e, hogy ő dobta ki Balabin gróf urat az ablakon?
Christofor úr aztán elmondta, hogy volt, mint volt?
A gazdag örmény szép fiatal feleséget hozott Georgiából s a mellett
olyan vigyázatlan volt, hogy egy fiatal dzsidás tisztet fogadott
kvártélyba házához. Egy napon szokatlan időben menvén haza a boltjából,
ott találta felesége szobájában a kapitányt. Az örmény markos legény
volt, azt se mondta a tiszt úrnak, hogy «zdravtvujtye!» hanem derekon
kapta, s a hol a kőmíves lyukat hagyott a falon, legrövidebb úton
kiröpíté. És most ő követel még elégtételt Balabin gróf és a felesége
ellen házasságtörés miatt.
Nem hogy ő fizessen a pórul járt Grodiskónak, hanem még ő neki tartozik
fizetni Balabin gróf, a miért a feleségét elszerette.
Balabin Plátó gróf azt állította, hogy az csak plátói szerelem volt.
– No akkor azt a Plátót is be kell csukni, mert az is gazember! mondá
Christofor Miklós.
A birák meg voltak akadva. Ki itt hát voltaképen a bűnös?
Christofor látva, hogy ez az ügy nagyon bonyolódott, ügyvédet hozott a
segítségére, az aztán segített még azt bonyolódottabbá tenni.
Előkereste I. Pál czárnak 1799-ben kiadott ukázát, melynek rendelete
szerint minden házi gazdának megengedtetik a szobájából bármely butort,
a mi neki nem tetszik, kidobni az útczára, s minthogy napnál világosabb
az, hogy Balabin gróf Christofor háló-szobájában egy olyan butor volt,
mely annak nem tetszhetett, annálfogva teljes joga volt neki Balabin
grófot, mint kelletlen butort, kidobni az utczára ablakán.
Most azonban Balabin gróf is prókátort hozott magával s az aztán
tökéletesen összebonyolította az ügyet, ugyanazon idézett ukázból
kiderítve, hogy az, a ki valamely butort az utczára akar kidobni, elébb
háromszor tartozik kiáltani az alant levőknek: «vigyázz!» Ezt pedig
Christofor Miklós elmulasztá.
Az itélet tehát ekként mondatott ki:
«Mink stb. stb. Kamenyik birái:
tekintettel arra, hogy a fölséges urunk I. Pál czár 1799-iki ukázában
kimondotta, miszerint minden házi gazdának joga van bármely fölösleges
butort kidobni az ablakon át az utczára;
tekintettel arra, hogy egy dzsidástiszt csakugyan fölösleges butor egy
férjnek a szobájában, a kinek fiatal felesége van:
felmentjük Christofor Miklóst az emberölési szándék vádja alul,
mivelhogy Balabin Alexievics Plátó grófot, nem mint grófot, de mint
fölösleges butort dobta ki az utczára,
azonban
tekintettel arra, hogy ugyanazon legmagasabb ukáz rendelete szerint
kutyakötelessége a gazdának, minek előtte a fölösleges butort kidobná az
ablakon, elébb háromszor elkiáltani magát, hogy «vigyázz», elmulasztás
esetében huszonöt rubel birság s a történhető szerencsétlenségért teljes
felelősség terhelvén az elmulasztót;
annálfogva Christofor Miklóst, ki elmulasztá nem csak háromszor, nem
csak kétszer, de sőt egyszer is kiáltani: elmarasztaljuk huszonöt rubel
birságban, a leütött muzsiknak fizetendő 2000 rubel fájdalom-díjban s az
összes perköltségekben.
A mi a házasságtörést illeti, az nem ránk tartozik, hanem a papi
székre.»
… Azt mondják, hogy mikor a czár olvasta ezt az itéletet, a két oldalát
tartotta nevettében.