Dr. Spórum. Uram!
Konrád. Kezdem hinni, hogy igen helyes volt önnel az összeköttetést
megszakítanom!
Dr. Spórum _nyugodtan_. Nézze elnök úr. Ön egy komoly ember. Amilyen
biztos volt tegnap, mikor ide bejött, hogy meg fog bízni a jogi
képviseletével, – oly biztos most, hogy ezt a képviseletet megvonja
tőlem. Tehát ennek vége. Tehát kár tovább beszélni, tehát: mars ki
innen, és gyorsan, mert ha nem siet, megrugom a tradicionális helyen,
mégpedig egyszerre mind a két lábammal, ez az én specialitásom.
Konrád _szelíd mosollyal_. Ehhez a mutatványhoz én önnek nem fogok
alkalmat adni.
_Indul kifelé. Lu belép._
Lu. Ah elnök! Ön még itt?
Konrád. Már megyek, asszonyom.
Lu. Máris? Elnök, ön siet.
Konrád. Oh igen, asszonyom. Kissé sietek.
Lu. Akkor hát… Isten vele. Mikor látjuk?