Dr. Spórum. Nos, mi az?
Karolin. Számítások. Referálhatok?
Dr. Spórum. Halljuk!
_Hátradől székében és nagy füstöket ereget._
Karolin _iratokkal_. Ez az egyik papír a megállapodás, amit az elnök
aláírt.
Dr. Spórum. Mikor írta alá?
Karolin. Tegnap este pont fél tízkor, ingújjban.
Dr. Spórum _ijedten_. Mért ingújjban?
Karolin. Szmokingba öltözött. Fél tíz volt.
Dr. Spórum. Biztos?
Karolin. Órával a kezemben ellenőriztem.
Dr. Spórum. Jó! És a másik papír?
Karolin. Ez az ő munkatervük, amit az ő jogi osztályuk dolgozott ki.
_Ujabb papír._ Ez pedig… egy kis számítást csináltam az éjjel. Én se
tudtam aludni. Kiszámítottam a várható havi jövedelmet. Minden normális
havi szükségletünket kifizethetjük és a bankba tehetünk átlag havi
10,000-et. Ez egy évben…
Dr. Spórum. Százhúszezer és száz év alatt tizenkét millió. Csinos. Több,
mint ahogy reméltem.
Karolin. Isten áldja meg az amerikai követet.
Dr. Spórum. Istenem, Istenem! Nem tudom, mi ez, Karolin kisasszony!
Álom! Mámor! Ennek nem lehet jó vége. Egész éjjel nem aludtam. Köszönöm,
kisasszony, kimehet.
_Karolin kimegy._
Dr. Spórum _egyedül_. Gazember vagyok? Nem. Jogilag nem. De nem vagyok
az a szűz, aki tegnap voltam! _A falra néz._ Nagyon csinos ez a gobelin.
Megveszem! _Élvezi a szót, különféle hangsúlyokkal._ Megveszem!
Megveszem! Veszek egy gobelint! Tetszik, tehát megveszem! Miért ne? Mit
csinálok itt? Hangosan beszélek egy üres szobában. Mint egy rádió.
Monológot beszélek! Mi ez? Nem férek a bőrömbe? Álom? Mámor?
_Telefon csöng. Karolin belép, kezében új, nagy sárga aktatáska._
Dr. Spórum. Hallo? Igen. Hogyne. Kérem. Most? Fél öt. Kérem. Bármikor.
Itthon vagyok egész délután. Nagyon fogok örülni. Jónapot. _Karolinhoz_.
Konrád úr titkára. Konrád úr idejön.
Karolin. Mikor?
Dr. Spórum. Azonnal indul. Félórán belül itt van. És itt ez a nagy
rendetlenség!
Karolin. Nincs ennél szebb. Ez imponálni fog neki. _Lelkesen, szinte
kiabálva._ Lázas munka! Készülődés! Szervezkedés!
Dr. Spórum. Csöndesebben, kérem! Hát ez mi a kezében?
Karolin. Ez egy gyönyörű szép új disznóbőr aktatáska. Negyvenkilencedik
rendelés. _Leteszi._
Dr. Spórum. Fenomenális! És a vendégre is fel kell készülni. Cognac,
likőr, van? Whisky? Cigaretta? Meg kell kínálnom, ha jön.
Karolin. Azonnal leküldök, hozatok. Ezzel együtt ötvenegyféle rendelés.
_Indul a kijárat felé. Onnan az irnok éppen csomagokat hoz._ Adja ide.
_Átveszi, az irnok el._
Dr. Spórum. Hát ezek mik?
Karolin _sietve, lerakva az íróasztalra a csomagokat._ Negyvenhatodik és
negyvenhetedik rendelés. Ez hat skatulya ceruza, ez egy
ceruzahegyezőgép, ez ezer darab fémkapocs és ez egy kapcsológép.
_Kirohan._
Dr. Spórum. Ah! Ceruzahegyezőgép! Gyerekkori álmom! Mint kis fiú, hogy
vágyódtam utána! És most megvan! Végre! Végre! _Kibontja._
Karolin _visszajön_. A hölgy van itt.
Dr. Spórum. Milyen hölgy?
Karolin. A tegnapi hölgy.
_Bebocsájtják, Lu belép._
Lu. Jónapot.
Dr. Spórum. Hozta Isten. Mi az? Tegnap elbúcsúzott tőlem örökre és máris
itt van?
Lu. Igen. Mi az a kezében?
Dr. Spórum. Ceruzahegyezőgép. Nézze! Gyerekkori álmom! Gyerekkorom
legnagyobb vágya! És csak most valósult meg! Negyven évig vártam rá!
Lu. És mi ez a sok csomag?
Dr. Spórum. Készülődés! Szervezkedés! Felszerelés! Üljön le!
Lu. Köszönöm. _Leül. Nagyot sóhajt._ Ah, barátom!
Dr. Spórum. Mily mély sóhaj! _Részvéttel._ Szegény szép gyermekem, én
sejtem, ez mit jelent.