Dr. Spórum. Mi volt az előbb az a telefon? Ki keresett? Mutassa a
cédulát. _Olvassa_. «S. Konrád, az United Technical Trust elnöke.» Mit
akar ez tőlem?
Karolin. A titkárja telefonált, kérdezte, hogy ez az úr mikor jöhet ide.
Üzleti ügyben. Azt mondtam, bármikor.
Dr. Spórum. Igen, gyermekem. Erkölcsi alapon állok, azért éhezem.
Piszkos ügyeket nem vállalok. Barátaim nincsenek. A politikát útálom.
Itt állok a tudományommal és a tisztességemmel úgyszólván ötvenéves
koromban és szaklapokba írott jogi cikkekből tengődöm. Praxis semmi.
Hogy fog ez végződni? Egy biztos: nem úgy, hogy lelépek a szigorú etikai
alapról. Azt nem, Karolin kisasszony.
Karolin. Ön úgy ordít velem, mintha én azt kívánnám, hogy lépjen le az
etikai alapról. Ellenkezőleg. Én azért rajongok önért, mert ilyen.
Dr. Spórum. Bár inkább gyűlölne a vagyonomért! _Piszkál az íróasztalán._
Szép kis pörök, mondhatom. Veréb kontra Hegymegi. Jövedelmez legjobb
esetben egy pár cipőre valót. Sátori kontra Grünbaum. Jövedelmez a
lehető legjobb esetben egy nadrágra valót. És legnagyobb pöröm: Róth
kontra Irinyi! Két egész éjjel dolgoztam rajta!… Fogadni merek, hogy a
negyedévi házbéremet se hozza be. _Félredobja_. És milyen rendetlen ez
az íróasztal! És ott az a rendetlenség!
Karolin. Ön dobál össze mindent. Itt csak _egy_ tiszta, rendes és ápolt,
az ön szakálla.
Dr. Spórum. Ön megint intrikál a szakállam ellen. Ez a szakáll az én
vagyonom. Ez ad nekem tekintélyt, főleg a jogi szaklapoknál.
Karolin. Ha volna felesége, az levágatná.
Dr. Spórum. Még csak az kéne, család! Milyen jó, hogy nincs családom:
így legalább egyedül koplalok. Nem szenved más is az én pechem,
becsületességem és élhetetlenségem miatt. _Nézi a cédulát._ «President
Konrád, New-Yorkból.» Biztos, valami rossz viccet csinált valaki a
telefonon.
Karolin. Nem, kérem. Én is azt hittem először, és felhívtam a hotelt és
azt a titkárt. Egy nagyobb megbízatásról van szó. Meg is állapodtam
vele, hogy most jöjjön az az úr.
Dr. Spórum. Most?
Karolin. Egy órán belül jön, azt mondta.
Dr. Spórum. _Újra meg újra elolvassa a cédulát, csudálkozik._ Ilyen nagy
férfiú az én szegény irodámban. És «egy nagyobb megbízatás!» Ki van
zárva! A természetben nincsenek ugrások.
_Csöngetnek._
Dr. Spórum. Bemegyek a másik szobába, fogadja előbb maga, ha ő az! _El.
Karolin kimegy, visszajön Lu-val._
Lu _belép_. Jónapot. _Nézi Karolint._ Ilyen szeretnék lenni, mint maga.
Pont ilyen. _Sóhajt._ De nem tudok.