Lu. Nem vagyok bolond, ne féljen. Ez csak egy sóhajtás volt, szöveggel.
Dr. Spórum ügyvéd urat keresem.
Karolin. Milyen ügyben?
Lu. Privát. – Ön a segédnője?
Karolin. Igen. Kit jelentsek?
Lu. Doktor… _nem mondja tovább._ Gyorsan, kérem, csak egy szót: Spórum
nős?
Karolin. Nem.
Lu _fellélekzik_. Hála Istennek.
Karolin. Mért? Csak nem akarja elcsábítani az öreg urat?
Lu. Öreg?
Karolin. Igen.
Lu. Csak nem nagyon?
Karolin. Na. Azért közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez.
_Kimegy._
Lu _egyedül marad, szétnéz_. Biztos, hogy szegény!
_Dr. Spórum belép. Komoly. Nagyképű. Ijesztő._
Lu _rémülten_. Dr. Spórum ügyvéd úr?
Dr. Spórum. Igen. Tessék helyet foglalni. Mivel szolgálhatok?
Lu _leül_. Jogi tanácsért jöttem.
Dr. Spórum. Azt mondta: privát ügy.
Lu. Nekem privát.
Dr. Spórum. A neve?
Lu. A nevemet később mondom meg. Előbb az ügyet.
Dr. Spórum. Tessék.
Lu. Én, kérem, egy állásnélküli Szentjánosbogár vagyok.
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Moziban mutogatom a közönségnek a helyeket; kis zseblámpával
csillogok a sötétben.
Dr. Spórum. Aha. Ismert rovar. Tovább, kérem.
Lu. Szabadnapomon, táncteán megismerkedtem egy nagyon gazdag nős
emberrel. Megtetszettem neki. Ő útálja a kokottokat, kérem.
Dr. Spórum. Bánom is én!
Lu. De ez nagyon fontos, kérem, ez döntő fontosságú ebben az esetben.
Útálja a kokottokat és a facér nőket. A nyakán is maradnak, és neki árt
a nyilvános szerelem, és minden. És igaza is van. Igen helyes
mentalitás. A legjobb egy férjes nő felé orientálódni.
Dr. Spórum. Gyerünk tovább, kérem. Ez eddig üres fecsegés.
Lu. Hát táncoltunk, kérem. A tangónál azt hazudtam neki, hogy férjes
asszony vagyok, egy ügyvéd neje. Tangónál tudok legjobban hazudni. Ezt a
kábító zene teszi –
Dr. Spórum. Tovább kérem, tovább. A lényeget! Amiért idejött!
Lu. Azért jöttem ide, mert most meg vagyok ijedve, kérem. Mi lesz, ha
kiderül, hogy hazudtam neki? Mi ez? csalás, bűn? Mitevő legyek? _Sírva._
Jól megfizetek az ügyvédi tanácsért. _Sírva, de kacéran._ És minden
tekintetben hálás leszek.
Dr. Spórum _feláll_. Hol a biblia? _Keresi és megtalálja a nagy
bibliát._
Lu _rémülten_. Mi az? A bibliában van erre tanács?
Dr. Spórum. Nem. De ebben van a szemüvegem. _Kiveszi arany szemüvegét,
felteszi, megnézi vele Lu-t._ Ön igen csinos.
Lu. Igen kérem, tudom. _Sírva_. Ezért üldöznek a férfiak.
Dr. Spórum. Üldözik?
Lu. Igen.
Dr. Spórum. Miért?
Lu. Mind fel akarnak világosítani nemileg.
Dr. Spórum. És ön?
Lu. Nyomorom miatt azon a ponton vagyok, hogy tisztességtelen életre
térjek.
Dr. Spórum _megsimogatja_. Szegény szép könnyelmű gyermekem!
Lu _zokogva a keblére dől_. Ah, de jó az ön erős keblén. Milyen illatos
a szakálla. _Szaglász_. Mi ez?
Dr. Spórum. Gyöngyvirág. – Térjünk a dologra. Csak egy kérdésem van:
kapott-e ön tőle pénzt vagy értéket ezen a címen?
Lu. Milyen címen?
Dr. Spórum. Hogy ügyvéd neje.
Lu. Semmilyen címen nem kaptam még egy vasat se. Pár uzsonna, egy hideg
vacsora, virág…
Dr. Spórum. Az nem számít. Ezt megkapta volna a nélkül is. Így tehát…
_mintha leckét mondana_… könnyelmű eljárása, miután ugyan valakit ravasz
fondorlattal tévedésbe ejtett és tévedésben tart, de ezáltal jogtalan
vagyoni hasznot nem szerzett, a csalás jogi fogalmát nem fedvén, nem
esik a Btk. 379. és következő paragrafusai alá. Nevet nem mondott, tehát
nem forog fenn hamis név használatának kihágása sem, Kihágási Btk. 43.
§§. Ön jogi szempontból teljesen ártatlan, gyermekem, e tekintetben
teljesen megnyugtathatom. _Simogatta eddig is, de most merészen siklik
le a keze._
Lu _sírva_. Milyen boldog lehet az a nő, kinek sorsa egy erős férfi
kezében van!
Dr. Spórum. Bocsánat, kicsit elcsúszott a kezem.
Lu. Oh, kérem. Olyan csúszós anyagból van ez a ruha!
Dr. Spórum. Ne sírjon, gyermekem, örüljön, hogy csinos és fiatal! Ön
előtt még ott van az egész élet!
Lu. Ön oly jóságos! Oly bizalomgerjesztő! Ön felbátorítja a szívemet.
Dr. Spórum. De kérem… csak kötelességem.
Lu. Ja igaz… kérem… az imént az elbeszélésből kifelejtettem egy
jelentéktelen kis részletet. De nem hiszem, hogy ez jogilag fontos
volna.
Dr. Spórum. Nos, mi az?
Lu. Kérem, ez az ember addig gyötört engem, amíg az állítólagos férjem
nevét megmondtam neki.
Dr. Spórum. Hogyhogy?
Lu. Ott feküdt az asztalon a telefonkönyv, azt blindre kinyitottam és
onnan kaptam ki találomra egy ügyvéd nevét.
Dr. Spórum. Kitűnő! _Nevet_. Csak úgy találomra?
Lu. Igen.
Dr. Spórum. Kitűnő! És ki az?
Lu. Ön.
Dr. Spórum. Micsoda?
Lu. Az ön nevét mondtam. Hogy ön a férjem.
Dr. Spórum. Hogy én vagyok… a férje?
Lu. Igen. Ön. Az ön neve volt az első azon az oldalon, ahol a
telefonkönyvet felcsaptam. Balról, felül.