_Dr. Spórum irodája. Másnap. Egyszerű, de rendes iroda. Dr. Spórum
háttal a közönségnek kis asztalkánál ül és éppen befejezi ebédjét.
Fatálcáról evett disznósajtot. Sört ivott. Karolin kisasszony szolgált
fel, most mellette áll és nézi, ahogy eszik. Dr. Spórum 48 éves, roppant
ápolt külsejű, nagyképű ember, óriási nagy, szépen ápolt szakállal.
Karolin a titkárnője, egyszemélyben irodavezetőnője is, csinos, erélyes,
pápaszemes, ügyes és hűséges nő._
Dr. Spórum. Még csak nem is nézek magára, Karolin kisasszony és mégis
tudom, mit gondol.
Karolin. Ugyan, mit gondolok, ügyvéd úr?
Dr. Spórum. Azt gondolja, amit minden délben gondol: hogy szégyelheti
magát egy dr. juris utriusque, köz- és váltóügyvéd, aki negyvennyolc
éves korában csak ennyire vitte, hogy disznósajtot ebédel egy krigli
sörrel.
Karolin. A pénz nem boldogít, ügyvéd úr.
Dr. Spórum. Az igaz. Engem még sohse boldogított. Mert nem akart. De azt
hiszem, ha valakit _akar_ boldogítani, akkor tud boldogítani.
_Csöngetnek. Dr. Spórum feláll és íróasztalához megy._
Dr. Spórum. Csöngettek. Biztosan megint valami számla. Csak ez az elseje
ne volna. Nézze meg, ki az! _Rágyujt._
Karolin. Nem kliens, az biztos. _Kimegy, visszajön egy cédulával._
Telefonszámla. «Dr. Spórum ügyvéd felhívatik, stb.» Ha nem fizetünk
huszonhárom ötvenet, kikapcsolják a telefont.
Dr. Spórum. Nem fizetünk. Huszonhárom ötvenet? Ezek meg vannak őrülve!
Hol vegyek én huszonhármat? Még huszonhárom fillért se tudok fizetni.
Bánom is én, kapcsolják ki. Dobja ki!
Karolin. Már kidobtam.
Karolin. _Szeretettel szól._ Ön ideges.
Dr. Spórum. Ne maceráljon, kérem.
Karolin. Nem macerálom, én konstatálom.
Dr. Spórum. Hát ne konstatáljon, kérem. «Ön ideges» – ez egy orvosi
diagnózis. Ön pedig nem orvos. Ön jogász.
Karolin. Kérem.
Dr. Spórum. Nahát. – Ideges vagyok, igen. Borzasztó ez az elseje. Minden
számla ma jön. Egyiknek se fizetek, de azért borzasztó. Ne nézzen olyan
jelentősen: tudom, még önnek se fizettem. Legyen nyugodt, ön az
egyetlen, aki megkapja a pénzét.
Karolin. Nagyon meg vagyok tisztelve.
Dr. Spórum. Ne gúnyoljon, Karolin kisasszony. Nekem nagyon rosszul megy.
Ön igen rossz helyen irodavezető. Nincs ebben a városban még egy ügyvéd,
akinek ilyen rosszul megy. Nem tudok aludni a gondoktól. Egész éjjel a
bibliát olvasom. Csak abban van még egy kis vigasz. Én nem kellek a
jogkereső publikumnak, mert erkölcsi alapon állok.