Konrád. Kizárólag. Egy megbízással, egy levéllel gazdaggá, irígyeltté
tudok tenni valakit.
Lu. Úgy hangzik, mint egy mese!
Konrád. Pedig valóság. Nagyon egyszerű. És ez nem ajándék. Munka jár
érte.
Lu. És nem is az ön pénze.
Konrád. Úgy van. A vállalatomé. _Édeskésen_. És miért jusson ez másnak?
Idegennek? És ebben aztán benne van minden: autó, ékszer, bunda.
Lu. Oh, férjem biztosan el fog engem halmozni! Ő oly gavallér!
Konrád. No de most már mondja meg… ki a férje?
Lu. Ha bizalmamat megnyeri, mindent megtud!
_Főpincér belép._
Főpincér. Végre megkaptam az összeköttetést. Az első szám nem
jelentkezett, de 949–49 itt van. _Megy a gyümölcsért a szomszédasztalhoz
és Lu-t kínálja._
Konrád. Megbocsát, asszonyom, egy pillanatra.
Lu. Igazán kíváncsi vagyok az eredményre: hozok-e szerencsét? Mi ez? Ah,
szőlő! Ily késő szezonban! Ön elkényeztet, elnököm!