Lu _utána néz, aztán nagy izgalommal, a főpincérhez._ Egy nevet! Mondj
egy ügyvédet! Gyorsan!
Főpincér. Miért?
Lu. A férjem nevét követeli. Mondj egy nevet!
Főpincér. Találj ki egyet!
Lu. Az nem kell! Egy igazi kell! Most boldoggá tehetünk valakit!
Főpincér. Hogyhogy?
Lu. Gazdaggá akarja tenni a férjemet!
Főpincér. De hisz neked nincs férjed!
Lu. Épp azért mondom, te buta! Mondj egy nevet! Hamar! Azt hittem, futó
kaland; csak úgy vaktában, hamarjában mondtam neki, hogy úrinő vagyok, a
férjem ügyvéd… és most kisül, hogy komoly szerelem… meg van vadulva…
gazdaggá akarja tenni… hamar, mondj egy ügyvédet! Itt most egy embert
boldoggá tehetek!
Főpincér. Micsoda bolond ötlet! Látszik, hogy ittál!
Lu. Örülök, hogy ittam! Most már, ha úgyis a szeretője leszek, – hadd
legyen ettől valaki boldog, ha már én nem lehetek! Ki a te ügyvéded?
Főpincér. Az nem érdemli meg.
Lu. Én meg hála Istennek, egyetlenegyet se ismerek. Hát gyorsan…
vaktában… egyet a telefonkönyvből! _Maga elé húzza a telefonkönyvet._
Így vaktában hirtelen felcsapjuk és azon az oldalon az első ügyvéd
legyen az! _Hirtelen kinyitja a telefonkönyvet._
_Mind a ketten odahajolnak, nézik, suttogva… «S… S»._
Lu. Megvan! Dr. Spórum Miksa, Fehérvári-út 104. Telefon: 911–19.
Főpincér. Sohse hallottam.
Lu. Én se.
_Kiírják gyorsan egy cédulára._
Lu. Ezt gazdaggá teszem.
Főpincér. És ha már gazdag?
Lu. Holnap tudni fogok róla mindent. Ha gazdag, nem kap semmit. De
biztos, hogy szegény. Ne félj, én csak akkor csinálok hibát, ha
gondolkozom. Ha így vaktában, találomra csinálom, biztos, hogy a
legjobbat találom! Fogadni mernék, hogy ez a legszegényebb ügyvéd a
városban! Vagy vagyok tündér, vagy nem!
Főpincér. És ha nős?
Lu. Akkor sohse tudja meg, hogyan jutott a dologhoz. Csak jön az égből a
nagy szerencse. Konrád hallgat. Ő nagy gentleman.