Lu. Megbeszélt találkozás csak kettő volt eddig. Számítsa össze. Ez a
harmadik.
Konrád. Szép kis randevu! Mondhatom. Az egyik délután háromkor egy
túlzsúfolt cukrászdában, a másik délután ötkor, egy tánc-teán, megint,
mindig ezer emberrel együtt.
Lu. Ezt az izgalmat még el lehet bírni, kedvesem. Mit akar? Mindössze
egy hete ismer.
Konrád. Ismerem? Ez túlzás. Csak annyit tudok, hogy úrihölgy, egy ügyvéd
felesége. Ennyit mondott. Egyebet semmit. Titkolózik. Én mindent
elmondtam magamról. Maga még a nevét se árulta el.
Lu. A nevem: Lu.
Konrád. Ez kevés.
Lu. Lu: vagyis Lujza.
Konrád. Ez már valamivel több, de még mindig nem elég.
Lu. Nem szebb így?
Konrád. Nem.