Konrád. De hát ez az idegekre megy, ez az izgalom… minden alkalommal!
Lu. Na, na! «Minden alkalommal». Harmadszor vagyunk együtt. Az első, az
nem számít, amikor a tánc-teán megismerkedtünk. Mikor váratlanul
hozzámlépett két úr: ön és barátja, ez az államtitkár… és bemutatkoztak…
és _kacéran_ amikor ön mindjárt észrevehette a tekintetemen, hogy…
dacára az államtitkár feltűnő férfiszépségének, én önt választottam…