Konrád. Miért kínoz evvel a romantikával? Miért titokzatoskodik? Ez már
rég nem divat. Más korban élünk. Ennek a kornak jelszava: a haladás. És
semmi… hogy úgy mondjam… haladás nincs köztünk.
Lu. De uram! Mért ez a brutálisan kifejezett türelmetlenség!
Konrád. Mi célja van velem? Hisz látja, hogy megbolondulok magáért! Nem
ismerek magamra!… Éjjel, nappal csak egy gondolatom van: maga. Megzavar
a munkámban, az üzleti dolgaimban! Fel vagyok dúlva! Szerelmes vagyok,
mint egy tizennyolc éves fiú! Miért jön velem, miért ül most is itt, ha
nem szeret?
Lu. Türelem, türelem!
Konrád. Mindig ezt mondja. Meddig még?
Lu. Ki akarom ismerni. Én nem vagyok ilyen-olyan. Hányszor mondjam még?
Asszony vagyok. Nekem skrupulusaim vannak. Nálam ez ritka és nagy eset.
Nem holmi rövid, cinikus kaland.