A kertek, gyümölcsösök és ketrecek dróthálóit, a malmokban a liszt
szitálására való rostákat és a kézi rosták drótszövetét, nemkülönben a
cséplőgépek drótszitáját ma már éppen úgy gépen szövik, mint a posztót.
A különbség az, hogy a drótszövőgép nem olyan bonyolult, mint a
gyapjúszövő, mert a drótszövőgyárakból kikerült árúcikkeket nem kell
olyan sűrűre szőni, mint a posztót, még azokat a drótszöveteket sem,
amelyeket vékony rézdrótszálakból készítenek és villamos gépekben
használnak. Ezeket pedig többnyire nem gépi erővel, hanem kézi
szövőszéken készítik.
[Illustration: A drótszövő gép
A tekercsekről legombolyodó drótszálakat az orsók vashengeren szövik
hálóvá. A kész dróthálót a gép maga csavarja lel hengerekre.]
Azok a gépek, amelyek a dróthálókat szövik, leginkább egyforma
szélességű és egyforma nagyságú szemekkel ellátott dróthálókat szőnek.
Vannak gépek, amelyeken csak olyan dróthálót szőhetnek, amin a háló
szeme négy-négy centiméteres, vannak azután olyanok, amelyek hat és
olyanok, amelyek nyolc centiméteres szemekre szövik a dróthálót. A gép
szerkezete olyan, hogy a tekercsekről legombolyodó drótszálakat az orsók
vashengeren szövik hálóvá. A négyzetalakú szemek úgy alakulnak rajta,
hogy a henger hosszában és széltében, körülbelül két miliméter mélyen
rovátkolt, egyforma négyzetekre (kockákra) van osztva. Az előlről és
jobbról-balról futó drótszálakból olyan szemek képződnek, amilyen
nagyságúak a henger rovátkáiból kiemelkedő kockák. Van olyan henger is,
amelyen nem négyszögletes, hanem téglaalakú, vagyis hosszúkás a minta,
de mindenik egyforma erőssé szövi a hálót. A szövés úgy történik, hogy a
gépben előlről két drótszál együtt fut a henger rovátkáiba, egy
forgókészülék egymásköré fonja és ez az egymáskörül fonódás a henger
kockáinak felső és alsó sarkán egy pillanatig, tehát addig szünetel,
amíg az oldalról futó drótszál szorosan a fonadék közé kerül és ott úgy
megerősödik, hogy szét sem választható. Ilyen hengeren egy sorban
körülbelül száz kocka van, mivel pedig húsz kockasor is ráfér, egy
hengeren kétezer négyzetet is kirovátkolhatnak. Mennél nagyobb a
négyzet, annál kevesebb fér belőle a hengerre. A szövőgépen nagyságában
különböző szemű dróthálót lehet szőni, de csak úgy, ha a kisebb kockájú
hengert nagyobbal, vagy ha a nagyobb kockájut kisebb kockájú hengerrel
cserélik ki. Az apróbb szemű hálóhoz vékonyabb, a nagyobbszeműhöz
vastagabb drótot használnak. A dróttekercsek a gép hátsó részén,
rendszerint erős fali állványra vannak felszerelve és a gépben négy
irányban futó orsók onnan gombolyítják le a drótszálakat. A henger
vasból van és kockáinak nagysága mindig egyforma marad.
Azokon a gépeken, amelyeken a malmok szitáló-szekrényeihez és a
cséplőgépek rostáihoz való dróthálót szövik, nincsenek ilyen hengerek.
Az ilyen gépet külön kell beigazítani például a gabonarosta vagy külön a
cséplőrosta gyártására, mert ezeknek nagyobb a szeme és külön a
lisztszitálóra, amelyhez tudvalévően igen apró és sűrűszemű rosta
szükséges. Majdnem olyan sűrűszemü, mint a kézi szitához, amelyen
tésztadagasztás előtt otthon szitálják át a lisztet. A legtöbb
drótfonatgyárban villamoserő hajtja a szövőgépeket, de némelyik gyárban
még kézi szövőgépek is működnek, amelyeken igen finom drótszöveteket
fonnak. Rendszerint tíz-tizenötszörös fonású rézdrótszöveteket, afféle
szűrőket, amelyeket a villamosgépekben használnak vagy egyszeres fonású
sodronyszöveteket, amelyek tejszűrésre valók.
Igen egyszerű szerkezetű gépen készülnek azok a sodronyhálók, amelyeket
kertkerítésekre és kapukra vagy ajtókra alkalmaznak. Ezeknek a hálóknak
a szemei nem kockaalakúak, hanem inkább gömbölyűek vagy olyan az
alakjuk, mint a hegyére állított kockának. Az ilyen sodronyhálók
állványon készülnek, amelyen egy forgókészülék egy kinyúló, tompa kést
forgat. A forgókészülék a késre csavarja a sodronyt, melyet a kés
hullámvonalassá vagy hegyesszögű cikk-cakkossá görbít, azután a sodronyt
az előtte álló asztalra kitolva, a következő szál hullámvonalas
sodronyt a másikba illeszti és így egymásba fonja.
Ezekben a sodronyszövőgyárakban készítik a tüskés sodronyokat is. A
tüskés sodrony igen alkalmas kerítés a szőlők, gyümölcsösök és
vadaskertek bekerítésére. Ha valaki tüskés sodronyt rendel a gyárból,
fatekercsre gombolyitva kapja meg. A sodronyt a földbe jól beerősített
első oszlopnál erre való behajlított, kéthegyű szeggel a felső részen
kell gyöngén az oszlopra szegezni és az utolsó oszlopig kell a
tekercsről legombolyítani. Azután minden oszlopnál külön felszegezve,
feszitővassal vagy erős fadoronggal jól ki kell feszíteni a sodronyt.
Miután ez megtörtént, a kéthegyű szegeket véglegesen be kell verni az
oszlopokba. A sodrony a túlságos feszítés következtében sem szakad el,
mert a két drótszálból font acéltüskés sodronynak nagy a ruganyossága és
a hőmérséklet változásához képest kitágul vagy összehúzódik. Elég, ha a
kerítés négy sor tüskés sodronyból áll és a sodronyszálak egymástól
olyan távolságra vannak beverve az oszlopokba, hogy se ember, se állat
át nem bujhat a kifeszített sodronyszálak közén. A felszegezést mindig
felülről kell kezdeni.
[Illustration: A drótszövő gépek a gyár munkatermében]