(2) Egy híres csillagász élete
Kopernikusz hét évet töltött Olaszországban és 1502-ben tért vissza
hazájába. A magány és a csendes munka után kívánkozott: ennek a vágynak
engedett, mikor visszatért hazájába és pappá lett. 1510-ben érsek
nagybátyja ajánlatára kanonokká nevezték ki Frauenburgba, egy kis
lengyel--ma német--városkába. Szabad idejét legkedveltebb tanulmányának,
a csillagászatnak és az orvosi tudományokban való búvárkodásnak
szentelte. Kopernikusz tehát egyszerre három hivatást is teljesített: a
kanonokét, csillagászét és orvosét.
Orvosi tudományával a jótékonyságot szolgálta: lakásán mindennap
fogadott szegénysorsú betegeket, kiket nemcsak jótanáccsal látott el,
hanem ingyen orvossággal is, melyet ő maga készített. Sikeres, gyakran
szinte csodás gyógyításai olyan hírnevet szereztek neki, hogy
közelről-távolról sereglettek hozzá a betegek, veszélyes betegségek
alkalmával pedig a királyi udvarba is meghívták.
[Illustration: Csillagvizsgáló Kopernikusz idejében
Ez a kép Kopernikusz korában--1520-ban--készült és azt mutatja, hogy
milyen egyszerű eszközökkel vizsgálták a tudósok a csillagos eget.]
[Illustration: Csillagász dolgozószobája Kopernikusz idejében]
Lakóhelyének egyéb tekintetben is jóltevője volt. Frauenburg ugyanis
hegyen fekszik és a lakósok vízért a folyóra jártak, amely messze volt a
várostól. Ezen a kényelmetlen helyzeten Kopernikusz segített. A folyó
vizét zsilipek segítségével felemeltette és a hegy aljához vezette, ahol
malmot építtetett. Innen ügyesen szerkesztett készülék segítségével
felvezette a vizet a hegyoldalra, ahonnan már könnyű volt csövekben
minden irányba elvezetni. Igy a város lakossága a tudós Kopernikusz
jóvoltából valóságos vízvezetékhez jutott.
Kopernikusz már ekkor megvolt győződve arról, hogy a Föld nem áll
mozdulatlanul, hanem forog. Nyilvánosan ugyan még nem közölte, de
barátai ismerték meggyőződését; általuk terjedt el a hír, hogy van egy
lengyel csillagász, aki életét annak szenteli, hogy bebizonyítsa a Föld
forgását. Sokan várva-várták a bizonyítékokat, mások kinevették. Akadtak
urak--az úgynevezett »német lovagrendből« valók--, akik
vándorkomédiásokat béreltek fel, hogy a vásárokon bohóckodva,
tréfálkozva adják elő Kopernikusz tanításait, gúnyolják ki és tegyék
nevetségessé. A nép csak úgy tódúlt az előadásokra, a bohócok pedig
városról városra jártak, mindenütt búsás jövedelemre tettek szert. Ámbár
Kopernikusz barátai mindent elkövettek, hogy ezeket az előadásokat
megakadályozzák, magát a tudóst nem bántotta a dolog és lankadatlanul
foglalkozott tovább is a csillagászat tudományával.
Kopernikusz be akarta bizonyítani, hogy nem a Föld áll a világ
középpontjában, hanem a Nap és e körül forognak az égitestek és velük
együtt a Föld is.
A régi írók műveiben keresett felvilágosítást: hogy nem talál-e valahol
oly felfogást, amely máskép magyarázza az égitestek mozgását, mint
Ptolemeusz. Keresése eredménnyel járt. Azt olvasta a régi írók műveiben,
hogy már 200 évvel Krisztus születése előtt élt egy görög csillagász,
aki azt tanította, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem
megfordítva: a Föld a Nap körül és forog azonkívül a saját tengelye
körül is. Ez a felfogás azonban nem terjedt el; az emberek nem tudták
elképzelni, hogy a Föld nem áll egy helyben és inkább a Ptolemeusz
nézetét fogadták el.
Arról is olvasott Kopernikusz, hogy a bolygók közül kettő, a Vénusz és a
Merkúr, a Nap körül (nem a Föld körül) kering. Ez lett Kopernikusz
gondolatainak kiindulópontja. Addig tett megfigyelései és elmélkedése
alapján is meg volt most már győződve arról, hogy az égitestek mozgását
leghelyesebben akkor tudja megmagyarázni, ha felteszi, hogy a többi
bolygó is a Nap körül mozog. Ennek a bebizonyítását tűzte ki élete
feladatául. Állandóan buzgón figyelte a csillagos eget és a maga
megfigyeléseit összehasonlította a régiek adataival. Az ilyen
megfigyelések ma, mikor hatalmas távcsövek és egyéb pontos műszerek
állnak a csillagászok rendelkezésére, nem nehezek, de akkor bizony
nagyon nehéz feladatot róttak a tudósra. Akkor a távcsövet még nem
találták volt fel és helyette még igen egyszerű eszközöket használtak:
fából, rézből vagy vasból készített szerszámokat, körzőket és
vonalzókat. Kopernikusz is ilyen eszközökkel végezte megfigyeléseit; az
eszközöket saját maga készítette.
Az 1507-ik évben elhatározta, hogy amit eddig csak elgondolni mert, azt
írásba is foglalja. A munkához még ugyanabban az esztendőben
hozzáfogott. Hét év alatt készült el a műve, amelyet azonban még nem
nyomatott ki. Sokáig habozott, hogy kiadja-e és így történt, hogy műve
26 évig hevert kinyomatlanul iróasztala fiókjában. Ez alatt a hosszú idő
alatt gyakran elővette és javítgatott rajta. Így egyre tökéletesítette a
művet. Végre 1541-ben, mikor már közel járt 70-ik életévéhez, engedett
barátai folytonos unszolásának és elhatározta, hogy művét kinyomtatja és
nyilvánosságra hozza.
Kopernikusz műve 1543-ban került ki a nyomdából. Latin nyelven jelent
meg, mivel abban az időben a tudósok ezen a nyelven írtak és tanítottak.
A címe magyarul így hangzik: »Kopernikusz Miklós hat könyve az égitestek
forgásáról«. Ami benne a fontos, az a következő:
Kopernikusz először is a Föld alakjáról szól és azt állítja, hogy a Föld
gömbalakú. Mikor bebizonyítja, jogosan hivatkozik arra, hogy a többi
égitest is gömbölyű és méitán kérdi, hogy miért lenne épen a Föld
kivétel? Más bizonyítékokkal is támogatja az állítását. Pedig ezt
tulajdonképen nem is kellett volna bebizonyítania. Már Ptolemeusz is
bebizonyította és ha hosszú évszázadok során át nem is hitték el az
emberek, Kopernikusz idejében már ismét elfogadott tanítás volt. A
hajózás nagymértékű fellendülése, a nagy felfedezőutazások bizonyossá
tették. A Föld körülhajózásának gondolata, melyet Kopernikusz idejében
kíséreltek meg először, ép abból a feltevésből indulhatott csak ki, hogy
a Föld gömbalakú.
[Illustration: Kopernikusz Miklós lengyel csillagász, 1473-tól 1543 ig
élt]
Ezután azt a kérdést veti fel a tudós csillagász, hogy mozog-e a Föld?
Kopernikusz előtt azt állították, hogy mozdulatlanul áll a mindenség
középpontjában és az égboltozat fordul meg körülötte. Valóban, a látszat
emellett szól. Mert ha éjszaka figyeljük a csillagos eget, akkor úgy
látjuk, hogy a csillagok keleten felkelnek és nyugaton letűnnek; ebből
tehát arra lehetne következtetni, hogy a csillagos égboltozat keletről
nyugatra menő irányban megfordul a Föld körül. Csakhogy Kopernikusz
szerint ugyanez a tünemény előáll akkor is, ha az égboltozat nyugodtan
áll és a Föld forog a tengelye körül nyugatról keletre. Például
felemlíti azt az utast, aki hajóra száll és elvitorlázik a parttól;
ennek olybá tűnik fel, mintha a part távolodnék el tőle, pedig
ellenkezőleg: a hajó halad előre. És mi, akik gyorsan robogó vonaton
utazunk, hozzátehetjük: aki vonatról nézi a vidéket, úgy látja, mintha a
vidék tárgyai vonulnának el előtte, a vonat irányával ellenkező
irányban. Épígy áll a dolog a Földdel és az égboltozattal is. A Föld
forog nyugatról keletre és nekünk úgy látszik, mintha az égboltozat
forogna keletről nyugatra.
A Föld azonban nemcsak a saját tengelye körül forog, hanem kering a Nap
körül is nyugatról keletre körpályán, melyet éppen egy év alatt fut be;
épígy az öt bolygó is--az ő idejében még csak ennyit ismertek--különböző
idő alatt kering pályáján a Nap körül. Kopernikusz ezt is részletesen
bebizonyítja. Ezzel a Napot helyezi a mindenség középpontjába és ez a
Kopernikusz tanításának az alapja.
Kopernikusz tehát egészen más képet adott az embereknek a mindenségről,
mint Ptolemeusz. Kopernikusz tanítása szerint a legmagasabb helyen,
tehát legkívül, az állócsillagok gömbalakú ege van, amely mozdulatlan és
körülveszi az egész mindenséget. (Ma már tudjuk, hogy nem így van!)
Ehhez legközelebb a Szaturnusz esik, amely 30 év alatt fut a Nap körül;
ezen belül a Jupiter pályája következik 12 évig tartó körforgásával,
majd a Marszé 2 évi forgási idővel. A következő helyet a Föld foglalja
el, amely a maga holdjával egy év alatt futja meg pályáját, majd a
Vénusz következik 9 hónapos és végül a Merkúr 88 napos pályafutásával.
Mindezek középpontjában pedig a Nap áll. »Lehetett volna--kérdi
Kopernikusz--ennek a fényes csillagnak jobb helyet kijelölni, hogy ezt a
pompás épületet megvilágítsa?«
Ime, ez a Kopernikusz csillagászati tanulmányainak és megfigyeléseinek
az eredménye, könyvének legfontosabb része. Mikor könyve első példányát
elvitték neki, már a halálos ágyán feküdt, úgy, hogy alig tudta megfogni
remegő kezével. Néhány órával azután, hogy kinyomatva láthatta művét,
megszünt élni. Ez 1543 május 24-ikén történt.
Kopernikuszt is az a sors érte, ami sok más tudóst: meghalt anélkül,
hogy tanítását elterjedni látta volna. Szinte száz évig folyt még utána
a vita arról, hogy neki van-e igaza vagy Ptolemeusznak, míg végre
győzött a tanítása, amelyet régi írók is emlegettek ugyan, de
Kopernikusz be is bizonyította és ez az ő legnagyobb érdeme. Ezért ő az
újkori csillagászat atyja, aki mindenkor kiváló helyet érdemel a
legnagyobb tudósok között.
Szerkeszti: ÁRKAY KÁLMÁN, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke
Kiadóhivatal; BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 3.:: Telefon 108-84
Budapest, az ATHENAEUM irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása