A masszírozás azt a kenést, gyúrást, nyomkodást jelenti, amit némely
betegségek gyógyítására, fájdalmak csökkentésére már igen régóta szokás
használni. Rendesen asszonyok foglalkoznak ezzel a mesterséggel--kivált
faluhelyen--és nagyon sok vidéken az a szokás, hogyha valaki valamelyik
tagjában fájdalmat érez, vagy egyszerre azt veszi észre, hogy a
keze-lába, nyaka, dereka nehezebben hajlik, mint máskor: akkor mindjárt
küld a kenőasszonyért. A kenőasszony egy kis spirituszt, pálinkát vagy
valami zsiradékot ken a beteg testrészre, aztán nekiáll minden erejével
jól összevissza gyúrni, nyomkodni, végül pedig a tenyerével vagy a
tenyere élével megveregeti, míg kipirosodik a megkent hely. Az is
szokás, hogy akinek nem fáj semmije, csak egy kicsit nehézkesebbnek érzi
magát, mint rendesen, az ilyen módon meggyúratja az egész testét. A
városi fürdőkben mindenhol szokott lenni ehhez értő ember és igen sokan
vannak, akik időnkint megmasszíroztatják ott az egész testüket, ha semmi
bajuk sincs is, mert a masszírozás után frissebbnek érzik magukat. A
masszírozás nagyon jó dolog, kivált hogyha tudja az ember, mirevaló és
hogyan kell jól csinálni, akkor nagyon sok hasznát veheti és sokat
segíthet vele olyan dolgokon is, amiken a kenőasszonyok tudománya nem
tud segíteni.
Meg kell mindenekelőtt érteni, hogy mi történik az emberrel, amikor
masszírozzák?
[Illustration: A masszírozás módja
A tenyerünk élével kell gyorsan egymásután ütögetni a fájós hátat, úgy,
hogy felül kezdjük és mindig lejebb ütögetjük egészen a derék tájáig,
aztán megint elölről kezdjük, fent.]
Ha valakit megmasszíroztak, akkor látni, hogy a megkent bőr pirosabb,
mint a kenés előtt volt. Ez már elárulja, hogy mi történt. A bőr azért
pirosabb, mert több benne a vér, a vér pedig azért több, mert a bőrben
levő erek kitágultak. A bőrünk tele van igen vékony, szabad szemmel meg
se látszó erecskékkel, ezért van az, hogy akárhol esik a bőrön a
legkisebb sérülés is, rögtön vérzik, mert nem lehet a legfinomabb tű
szúrása se olyan vékony, hogy egy-egy ilyen vékony erecske az útjába ne
essen. Ezeknek az erecskéknek az a tulajdonságuk van, hogy ki tudnak
tágulni és össze is tudnak húzódni. Ha összehúzódnak, akkor persze
kevesebb vér fér beléjük és akkor az a bőr halavány,--például ha hideg
éri a bőrt, akkor ez történik. Ha a bőrt olyan éri, amitől az erek
kitágulnak,--például nagy meleg, vagy dörzsölés, vagy ütés--akkor a tág
erekbe több vér fér és ezt mindjárt észrevenni arról, hogy az ilyen bőr
kipirul. Mindenki tudja, hogy a testünk minden részébe, tehát a bőrbe is
a vér viszi a friss táplálékot és a vér is hordja el az elhasználtat. Ha
pedig a bőr erei kitágulnak, akkor az történik, hogy több vér van
egyszerre a bőrben. Ennek pedig kétféle következménye van. Vagy az, hogy
több vér folyik oda, mint máskor, tehát több friss táplálékot kap a
bőrünk. Vagy pedig az, hogy nem folyik oda több vér, csak ami már ott
van, az ott megreked, lassabban folyik el onnan. Vagyis: az ilyen bőr
nem kap több friss táplálékot, csak az elhasznált táplálék megy ki
belőle lassabban, az ilyen kipirulás tehát nem hasznos, hanem ártalmas.
Ez a különbség az egészséges emberek piros színe és az iszákos emberek
pirossága között. Az egészséges ember piros színe a bőrének friss
vérkeringését jelenti, az iszákos ember pedig attól piros, mert a
bőrének erei nem tudnak már összehúzódni, tehát megreked bennük az
elhasznált vér. Ezt a különbséget a pirosság színe is elárulja: az
egészséges pirosság friss rózsás színű, az iszákos ember pirossága pedig
kékes színű és nem az egészséget jelenti. A masszírozás arra való, hogy
az egészséges pirosságot idézze elő és elő is idézi, ha jól csinálják.
A pirosság csak a bőrön látszik, de azért a testünk többi részeiben is
éppen olyan a vérkeringés, mint a bőrünkben. Azokkal a láthatatlanul
vékony erekkel az egész testünk tele van és mindenhol ugyanaz
történhetik, amit az előbb a bőrről mondtunk: kitágulhatnak azok az
erek, amelyek friss vért visznek, vagy pedig azok, amelyek az elhasznált
vért megint elviszik. Mind a kettőre szüksége lehet az egészséges
testnek vagy a betegnek is, de a masszírozás főképen azt tudja megtenni,
hogy meggyorsítsa a vérkeringést, hogy tehát a megkent testrészt
alaposan keresztülöblögesse a friss vér.
[Illustration: A láb vagy a kar masszírozása
Így kell a lábat (vagy a kezet is) gyurogatni. A bokától kezdve felfelé
jól meggyúrjuk az izmokat (a húst).]
Ennek sokszor lehet jó haszna, például, ha az egészséges ember tagjai
egy kicsit meggémberednek hosszú mozdulatlanságtól, vagy hidegtől, vagy
mástól, akkor ilyen módon jól helyre lehet állítani a rendes
mozgékonyságukat. Kisebbfajta csúzos fájásokon, meghűléses derékfájáson,
hátfájáson, nyakfájáson is segíthet--az orvosság mellett--a kenés is.
Csak tudni kell, hogy nem érdemes drága kenőszerekért adni a pénzt, mert
a kenőszer csak arra való, hogy az erős dörzsölés meg ne ártson a
bőrnek. Gyógyítani nem a kenőszer gyógyít, hanem maga a kenegetés, a
masszírozás. Tehát akár sósborszeszt használunk, akár közönséges
spirituszt, vagy akár csak égetésre való spirituszt, az mindegy. A
legjobb pedig--kivált hogyha nagyobb darabot kell masszírozni--a vazelin
nevű olcsó patikai zsiradék.
[Illustration: A láblej masszírozása
A két kezünkkel felváltva dörzsöljük a lábfejet alulról felfelé. A
lábfej masszírozását is csak csúszósra bekent bőrön lehet csinálni.]
A masszírozást is tanulni kell, mert óvatosság nélkül csak kárunkra
lehet. Különösen arra kell vigyázni, hogy ahol valami gyuladás vagy
kelés van,--ahol tehát a bőr úgyis nagyon meleg, piros és akkor is fáj,
ha gyöngébben hozzányúlnak--ott a világért se próbáljunk kenegetni, mert
nagy bajt csinálhatunk. Lázas beteget sem szabad masszírozni. Ahol az
érintés nem fáj és a bőr halavány, ott lehet, ha az ember nem lázas, még
pedig elegendő erővel. A masszírozás azzal kezdődik, hogy bekenjük a
kennivaló testrészt, aztán hozzáfogunk a dörzsöléshez, először
gyöngébben, azután erősebben és mindig úgy, hogy az egyik irányban
erősebben nyomjuk, aztán gyöngébb nyomással visszük a kezünket vissza.
Tehát tulajdonképen mindig egyfelé nyomjuk a vért. Ez öt-tíz percig
tartson, aztán abba kell hagyni a dörzsölést. Ha mélyebben van a fájás,
aminek a kedvéért masszírozunk, akkor erősebben lehet dörzsölni,
nyomkodni is lehet félig ökölbe fogott kézzel.
Ahol jól meg is lehet fogni a fájdalmas részt,--például a kézen,
lábon--ottan meg is markolászhatjuk, de mindig arra figyeljünk, hogy az
egyik irányban erősen kell masszírozni, visszafelé pedig vagy sehogyan,
vagy csak gyöngén. És mindig, akár dörzsölünk, akár gyúrunk, akár
markolászunk, mindig a test közepe felé csináljuk erősebben, tehát a
test alsó felén felfelé, a felső felén lefelé, a kézen pedig mindig a
váll felé. Azzal mindig törődni kell, hogy a zsiradék vagy a spiritusz
el ne fogyjon a masszírozó kéz alul, mert akkor könnyen kisebesedik a
megdörzsölt bőr. Ha a bőr maga fájdalmas vagy gyulladt, vagy fel van
dörzsölve, akkor nem is szabad maszszírozni.
[Illustration: A testréssek ütögetése
Ez az ütögetés paskolás, amit a tenyerünk lapjával csinálunk. A képen a
kar hátulsó oldala van, de igy kell csinálni máshol is, ahol vastag izom
(hús) van és ahol nincs a közelben nagyon kényes testrész. Tehát sem a
hasüreg, sem mellüreg felett nem szabad.]
Mivel a helyes masszírozás friss vért tud juttatni a megmasszírozott
testrészekbe, azért nemcsak betegségek ellen hasznos, hanem minden
állapotban, ami abból származik, hogy valamelyik testrész kevés vért
kap. Igy például az idősebb embereknek az állkapcsa nem kap elég vért,
azért szokott a foguk kipotyogni, ha nincs is semmi fogfájásuk. Jó
tehát, ha akinek a fogai lazulni kezdenek, mindennap megmasszírozza a
foghusát. Ehhez persze nem kell se zsiradék, se szesz, mert a foghús
úgyis csúszós. Az ember mossa tisztára a kezét, aztán a mutatóujjával
dörgölje meg a foghusát alul, felül, kívül és belül mindennap néhány
percig. Ezzel nagyon sokszor meg lehet menteni a kihullófélben levő
fogakat.
A székszorulás ellen is jó a hasat mindennap öt-tíz percig
megmaszszírozni, csakhogy természetesen a hasat nem szabad olyan erővel
nyomkodni, mint a derekat. A has masszírozására elég, ha két kézzel egy
kicsit meggyúrogatjuk és körbe megdörzsöljük az előbb jól megzsírozott
hasat. Akinek sokszor van szorulása, azon jobban segít ez a gyógyítás,
mint akármilyen hashajtó orvosság.
Ezek a tudnivalók és tanácsok nem arravalók, hogy minden betegségben az
orvos megkérdezése nélkül csak mindenki nekiálljon masszírozni. Ha
valaki igazán betegnek érzi magát, akkor először is orvoshoz menjen. Ha
azután masszírozás kell a bajának, azt majd megmondja az orvos.