… Vagy tán igen? S hogy én mit tudhatom
Hogy te mit tudsz, mit nem tudsz, – én, aki
Tulajdonképp nem is ismerlek, aki
Még hangodat sem hallottam, aki
Nem is tudom, tudod-e, ki vagyok?
Idegen vagy előttem, szép leányzó
Most hirtelen – szinte soha nem látott,
Szinte biztatnom kell a két szemem:
Ismerjen rád, keresse, hogy mióta
Ismeri e szép főt, s hogy ez mikor
Bukkant föl először a sík vizen,
Mivé az emlék s jelentés nekül
Való élmények futnak össze. Lássuk,
Keressük. Be is húnyom szememet,
Hogy jobban lásson, – s mialatt fejem
Visszahanyatlik, és kisímuló
Homlokom a félálom hűvösében
Érzi magán tovább tekinteted
S melegszik benne, mint a tavaszi
Ifju fényben a kitelelt mező:
Látok mezőket, sétatereket,
Partot, hegyet, fellegvárat, hajót,
Tavaszi fényt a vízen, tavaszi
Köntöst az asszonynépen, és a tarka
Sokaságban egy nagyszemű leánykát,
Vékonylábút, kurtaszoknyásat – téged!
Igen, szivem dobban: te vagy e gyermek,
Ki emlékemben mindeddig külön
S elhanyagoltan élt a látomástól,
Mely most igézetével elborít.
Szemem kinyílik, és szemben találva
Szemed csillagját, halkan összeméri
A sugárképet s a szemsugarat,
Mignem a két jelenség egybeolvad,
S hozzájuk ébred, lelkem temetője
Legaljáról, harmadik adalékul
Emléke egy bolondos, gyerekes,
De szép és kedves, szép és mélabús
Gyerekszerelemnek. Ki fiu voltam
S egy kis leányt szerettem – ennyi az
Egész. Egy szóval sem mondtam neki
Hogy szeretem. Szerettem és kerültem,
S mi szenvedése van földnek meg égnek
Átszenvedtem miatta, mialatt
Ő tudatlan mosolygott, nem gyanitva
Mily poklokat gyujtott önkéntelen.
Ez a ma már kedves pokol világol
Felém a multból – s mivel gyermeki
Szerelmet súgároz, s mert gyermeki
Képed mosolyg felém: tekinteted
Egy ki nem élt gyerekkor, egy be nem telt
Boldogság minden vágyával telíti
Ezt a minden hájjal megkent szivet.
Most látom csak, hogy százszor láttalak
S észre sem vettelek – de amióta
Te észrevettél, én mind gyermekibb
Alázattal hanyatlom semmivé
Tekinteted alatt, áhítatosan
Dagad feléd a lelkem szomjusága,
S nézd: elpirúlok s lesütöm fejem
Előtted, aki, ha megszámitom,
Lyányom lehetnél…