Hol másnak az égen aranykapu tárul,
Mifelénk ott izzó sárga pokol tátong,
S mig mások erébe tüzet lop az új nap:
Megborzog a hátunk.
Kergetőznek mások – mi csak úgy lopódzunk,
Külön tálon élünk, külön párnán hálunk,
Hallgatunk, hallgatunk – s ami másnak játék,
Minekünk halálunk.