Ha csak ez kell: isten veled, babám,
Ki mást csak néz is, engem nem szeret;
Emlékem úgyis fél-emlék csupán –
Isten veled.
Vannak dolgok, amiknek ize vész,
S vannak, miket a sziv sosem feled –
Teszem: két pici láb, két fura kéz –
Isten veled.
Olykor a nap egy percre fölragyog,
Aztán megint köd űl a bérc felett –
Légy oly vidám, amily bus én vagyok –
Isten veled!