Hiába Róza nagysád; a szerelem dárdája, szivemet általjárja, nincs
nyugodalmam.
Menjen, menjen kis hamis! Ennyiből fog állni szemrehányása.
Prokátor barátunk maga magával tartotta ezt az érdekes párbeszédet.
A keleti indulót, azután pakoljunk.
A keleti indulót valóban keleti indulás követte most, midőn indulandók
valának, felkelőben volt a nap.
Istenem, hogy fogja sajnálni Róza kisasszony hogy nem hallhatá ezt a
Nachtmusik-ot, kezdé György szomoruan.
A prokátor oldalánál termett, zavarodva kérdezé: – Mit beszél kend
György bácsi, hát nem hált idehaza Róza kisasszony?
Egy lélek sem uram, még tegnap estéli hét órakor ment el a tekintetes ur
feleségestől, gyermekestől, cselédestől Kapnikra, egyedül maradtam
idehaza.
A prokátor kétségbeesetten rohant a hangászkar után.