Az 1843-iki év nyarán egy uj egyéniség jelent meg Xben, ki későbben ott
meg is telepedett, s magát Keritési Gábor ügyvédnek nevezte. Csakhamar
letelepedése után több előkelő házakkal ismerkedett meg, s minthogy
csinos, müvelt fiatal embernek tüntette fel magát, mindenütt szivesen
látott vendég volt.
Leggyakrabban Konti vasárusnál jelent meg, ki vendégszerető ember volt,
azonkivül egy igen szép leánygyermekkel birt, a 15 éves Florával.
Kontiék szivesen látták a minden tekintetben jeles ifjut, Keritési
ügyvédet.
A vasárusnál a városnak minden valamire való fiatal embere megfordult,
legtöbbször azonban Keritési ügyvédet, és Bontó Pál mérnököt lehetett a
család körében feltalálni.
E két egyéniség a két legellenkezőbb természetet képviselte.
Keritési végtelenül szerény volt, és hallgatag; órákig elült szótalanul
a pamlagon, órákig elmerengett a szép Flora kellemein, órákig elmélázott
a Flora által elővarázsolt bűvös zongora-accordokon, belesülyedt
valamely nyitva állt könyv olvasásába, s nagyon sok volt, midőn három
négy kérdést tőn, s ugyanannyi feleletet adott.
Bontó Pál ellenben valóságos ördög volt emberi alakban, szarvak nélkül
ugyan, de tüzes nyelvvel. Egy percig sem nyugodhatott; majd sétált fel s
alá, majd egy helyről a másikra vágta magát, majd ülő, vagy álló
helyében feszengett, – ajkai pedig szakadatlanul mozogtak; folytonosan
csevegett.
A gyermek Florának annyi válogatott szépségeket mondott egyetlen
délután, hogy a kedves leányka irult pirult, folytonos nyugtalanságban
volt, sőt nem egyszer sirva fakadt.
Leszámitva ez ártatlan hibákat, Bontó Pál igen csinos fiatal és szép
ember volt, Flora nagyság mégis több rokonszenvet érzett Gábor iránt.
Három hónapi látogatás, és ismeretség után Keritési midössze ennyit
mondott, mi egyenesen Florának szólott:
Nagysám zongora-játéka által egészen el vagyok ragadtatva.
Bontó ellenben tökéletesen kimerité a szerelmi nyilatkozatok szótárát,
sőt maga egy egészen uj szótárt teremtett, melyből igen kevés tárgyak
hiányzottak.
Bontó serenadokat teremtett, különnemü szappanokat és mosdóvizeket
ajándékozott Florának, száz meg százféle virágokat lopott imádottja
ablakába, mindennemü olvasmányokkal és varrómustrákkal kedveskedett, a
párisi divatképeket halomra vásárolta. – Keritési egyetlenegy fehér
rózsát nyujtott szótlanul Florának, s azon egyetlenegy fehér rózsa a
kedves gyermek kebelén hervadt el.
Szinházakban Bontó mint méh rajongott a szép virág körül.
Bálokban fáradhatlanul táncolt választottjával.
Sétatéreken folytonosan oldala mellett lépdelt.
Keritési a darabba mélyedt el, s csak olykor vetett egy titkos
pillanatot a leánykára.
Bálokban szegletbe huzta magát, bámult és gondolkodott.
Sétatéreken távolról kisérte a kedves gyermeket.
Bontó szerelmet vallott nyiltan és határozottan, a leányka nem merte
kereken visszautasitani, miután Keritési 6 hónapon keresztül ennyit sem
mondott:
Barátném!
Flora pedig sokkal többet érzett Gábor iránt, mint barátságot.
A leányka is sokkal szerényebb és szemérmesebb volt, hogysem
kezdeményezést mert volna, Folytonosan remélt, s legtöbbet várt a
jövőtől.
A farsang is elérkezett, a válogatottnál válogatottabb bálok
megkezdettek.
Flora majd minden bálban megjelent. Látható volt ugyanazon
táncestélyekben Bontó mérnök és Keritési ügyvéd is.
A mérnök csaknem elrepült, oly elegant volt öltözködve. Keritési
szerényen, de izletesen. Flora csak pár percet volt szabad udvarlójától,
Bontó teremből terembe kisérte, vallomást vallomásokra halmozott,
traktált, a leánykát majd megölte megelőző szivességeivel. Minden táncot
végig lejtett a leánykával, s oldala mellett pihente ki magát.
Keritési egy magános szegletbe vonta magát, gyönyörittasan legelteté
szemét a szép Flora kellemein; és gondolkodott.
A leányka már neheztelni kezdett, csupa szerelemből, e közönbösségen.
Ujolag megzendült a zene, a cigányok mazurt játszottak. Alkalmat vett
Flora az ügyvédet egy külön ábrában a sorozatba bevezetni.
Keritési pirulva engedelmeskedett, a közönböst játszotta, pedig boldog
volt e megkülönböztetésnek miatta.
Bontó mosolygott, távolról sem jutott volna eszébe, a szótalantól
választottját félteni.
Barátom, nemde ön gyülöli az embereket, szólt remegve a leányka a
táncsorozatban.
Nagysád, én minden embert szeretek! – ennyit válaszolt az ügyvéd. Az
ábrának vége lőn.
Bontó haladéktalanul helyt állott, s jelentősen kárpótolta az ügyvéd
némaságát.
Táncközben Flora virágbokrétát vesztett el kebeléről. Keritési, ki a
leánykát folytonosan szemeivel kisérte, azonnal észrevette a
veszteséget, hirtelen felállot ülő helyéről s az elvesztett bokrétát
felemelte – ismét helyére ült, ismét bámult, és ismét gondolkodott.
Meglehet akaratlanul emelte ajkaihoz a Flora kebeléről levesztett
virágbokrétát, de Flora mindent látott, és boldognak érezte magát.
Nyugóra előtt még egy lepke-keringőt lejtettek, s a leányka ismét a
colonnéba vihette választottját.
Érdekli-e önt valaki, és valami e táncestélyben?
Én örömmel látok másokat mulatni; érdekelni azonban egyetlen lény
érdekel.
Mindezt Keritési legnagyobb közönbösséggel mondotta, a nélkül hogy
mosolygott volna, vagy pillantásaiból egyebet lehetendett kimagyarázni.
A szerény leánykának e válaszszal meg kellett elégednie.
Bontó még a bál előtt elhatározta, hogy választottjának mindent fel fog
fedezni.
Elmondta: hogy mielőtt Florát megismerte volna, nem tudta mi a szerelem.
Elmondta: hogy a leánykát őszintén és igazán szereti.
Elmondta: hogy birhatásától feltételeztetik boldogsága, vagy
boldogtalansága.