Teréz a szoba egyik szegletébe pillantott, mint hullámzó tenger
fehérlett a menyasszonyágy, ezernemű virágokkal behintve.
Teréz undorral forditá el az ágyról pillanatát.
Legkisebb zörej és baj nélkül értek le a szabadba.
Leo lovára veté magát, s Terézt gyengéden a nyeregbe emelte.
A ló száguldva iramlott a boldogokkal.
De a golyó még sebesebben repült, mint a szeretők.
A lövés után Leo visszahanyatlott, Terézt is visszarántá, ugy hogy annak
fejecskéje kebelére hanyatlott, melyből a vér forráskint csergedezett.
Leom, egyetlen szerelmem, szólj mi bajod… nagy ég! meggyilkoltak… oh én
szerencsétlen…
Csakhamar egy másik lövés következett, mely Teréz szivét szakgatta
keresztül.
Szegény, szegény Teréz! – szólt alig hallhatólag a haldokló.
Szerelmem, ne sajnálj, már én is boldog vagyok.
A ló két hullával száguldott a fehér és hideg vidéken.