Születtem 1852-dik évben julius havának 20-dik napján esteli 8 órakor
Magyarországon, Békésmegyében Kondoros pusztán, egy Merino birka selyem
gyapfodrai között. Atyám don Ugrados Pattogados Spanyolhonban született
egy Biscajai Majo inexpressible korcai között 1850-ben. 1856-ban egy
kényelmes barett tetején kijött Spanyolországból; az Abruzzokon egy
farkas hátára került, ki a spanyolt egészen megette, s csak barettjét
hagyta meg; annak hátáról végre per Bakony, Ömböl, és Gombás egy tolvaj
nyaka közé üldözteték, ki őt Kondoros pusztán lelökte. A kondorosi
pusztán igen soká őgyelgett tüzhely s haza nélkül, mig végre csellel,
egy merino (a már emlitett merino) gyapsorompóin keresztül csempészvén
magát – megtelepedhetett, fészket rakhatott, s a családi csendes élet
körében feledheté Spanyolhont, Granadát, s Cuenca laposait. Merinoban
ismerkedett meg Nigranával, egy makói vadbolha egyetlen leány
gyermekével, s miután félévig tiltott viszonyban éltek volna,
összekeltek törvényesen Merinóban 1852. Februar 23-án. E vegyes
házasságból 9 gyermek született: 6 leány s 3 fiu: Anda, Banda, Canda,
Danda, Fanda, Ganda leányok, Ago, Bago, Fago, fiuk. A leányok
különbözőleg sorskedvezményekben és sorscsapásokban részesűlének. Anda
nőül ment egy gazdag kereskedőhez, ki nagy szállást tart herceg Massano
teremszőnyegén, és haute-creme vérrel élősködik. Banda meghalt
vérhasban. Canda megszökött egy olasz acrobatával, s most mint első
gymnasta szerepel a Sperlben, bádogtokban, fehér abroszon, tapsokat és
koszorukat aratva. Danda divatárusnő egy szobaleány forró karjain; Fanda
meggyilkoltatott rablók által Lola Montez kebelhalmain; Ganda
gazdálkodásra adta magát, s kendert nyű egy phlegmaticus pudli kutya
hátgerincén, hol tagositott birtoka van. – A fiuk még szerencsésebbek
lőnek:
Ago privatier, s igen kényelmes életet él egy nyugalmazott mente
astragan prémjei között.
Bago jelenben a Natalia gőzösön utazik a cephalonai fürdőkbe, hogy
májdaganatját szétoszlathassa, s nyárára Tietha völgyét beutazhassa.
Fago (az én vagyok) szerencsés lesz emléklapjait adni multjának és
jelenének.
Egy hetes koromban már meguntam Merinot, s átköltöztem Electoralba.
Főleg azért hagytam el szülőföldemet, mert Merinot minduntalan majd
egyik, majd a másik kanibal sortirozván, ilyenkor fajunknak több tagjai
részint elvesztek, részint kegyetlenül meggyilkoltattak. Electoralban
két egész hónapot töltheték nyugodtan és megelégedetten. Ekkor azonban a
Sodoma és Gomoráéhoz hasonló pusztulás érte Electoralt. Husig és bőrig
lekoppasztatott a gyapju (azaz a mi szállásunk) egy zsákba pakoltatott,
egy szekérre felhányatott, s Pestre a Valero raktárába inditatott.
Éhségtől kellendett elvesznünk, ha magunkról elég korán nem
gondoskodánk. Észrevétlenül bujtunk ki, holmi csak nehezen átmászható
rejtekeken keresztül a jól bekötött zsákokból, s ki erre, ki arra
keresett menedéket.
Én a gyapjut szállitó irnok Fattermörderén húztam meg magamat, s csak
délben és este lopódzkodtam be nagy vitorla füleibe ebédelni, és
vacsorálni. Egyszer azonban ugyancsak veszedelmesen megugratott, s ha
véletlenül egy nagy borzas kesztyü nincs ujjain, bizonyosan agyon
szorit. Ujjáról azután mellényére huztam magamat, onnan inexpressibléje
zsebébe, hol meglehetősen nyugalmas éjszakát töltöttem. Korán reggel,
midőn reggelizni ismét vitorlafülébe vettem magamat, egy ismerőmmel
találkoztam, ki uti kalandjainak elbeszélésével gyönyörködtetett.
Szolnoknál vasutra tértünk, hol azután a vagonokban kényünk kedvünkre
válogathatánk. Én az irnoktól egy kedves külsejü, mintegy 20–21 éves
menyecskéhez szegődtem, kinek hófehér hullámzatos nyakrónáin mennyei
gyönyöröket élveztem. Corpo di bacco! Minő vér! minő ruganyos talap!
minő lágy, andalitó és boldogitó nyugalom! Ez angyali lény már regebben
megszokhatá e bolhaszerü csiklandozásokat, mert Pestig egyetlenegyszer
sem háboritotta meg bolhaköltészetem pásztoróráit. Pesten bizonyos
pézsmaillatu chewalier fogadá karjaiba, oly veszedelmesen ölelvén meg
patronámat, miszerint a nyak átkarolásakor engem is meglehetősen
lepréselt. Sokáig nem láthatták egymást, mert a kedves viszontlátás ez
idylli préselése tovább tartott 10 percnél. Későbben Patronám kényelembe
tette magát, s egy emelettel én is tovább szállásoltam be magamat.
Régen volt oly kényelmes szállásom.
Boldogságom azonban csak estélig tartott. A gyertyafénynél executirozott
„Két világ“ feletti szemle alkalmával rám talált a kedves teremtés, s az
első emeletből a földszintre kellett ugranom, hogy életemet
megmenthessem.
Egész éjszaka hazátlanul bolyongtam; mig végre reggel felé a háziur
fekete bársony lajblijára merészkedém, mely naponkint többszsr jutván
közel régi szállásomhoz, megerőtetésem nélkül átköltözködhetém.
Varietas delectat! ezt mondja a deák, e tétel jelentőségét azonban én is
felfogtam; s azt ténylegesiteni is ohajtottam. – Bizonyos vasárnap
délutánján 16 éves fiatal leányka látogatta meg háziasszonyomat, ki
nekem végtelenü megtetszett, s kibe későbben annyira bele szerelmesedém,
hogy ruha övjére lopva magamat, véle a másodszori látogatás alkalmakor
megszöktem.
Legelőször havas vállain béreltem szállást.
A kedves gyermeket gyengéd, s alig észrevehető csipéseim is genirozták,
s minduntalan halálra keresett.
Későbben juhászbojtár lettem azokon a halmokon, melyeket a költők
„Boldogság halmainak“ neveznek. Mint juhászbojtár készitém e sorokat:
Piros bimbó, fehér halom,
Boldog én, ha itt meghalom!
Meg kell jegyeznem, hogy a bolha-literaturában a halni ik-es ige.
Röviden csak annyit irhatok még, hogy tágabb kört nyitottam
bojtárságomnak.
Nem tudom meddig fogom háborítatlanul élvezhetni boldogságomat!?
Rettegni van elég okom!
A csendes térségen bizonyos ideje persecutorok mutatkoznak.