Esteli 6 órakor esküdtek meg Nyegle Pál, és Tulipán Teréz a kaploni sz.
Ferenciek egyházában. Pál esküvő előtt, alatt és után folytonosan
mosolygott, mintha mondani akarta volna; megleltem, sajátommá tettem a
világ legnagyobb kincsét, s én boldog vagyok.
Teréz könyes szemekkel lépdelt fel az oltár lépcsőzetén az „igent“
zokogva mondta ki, s midőn kifelé haladtak az egyházból, az ajtónál egy
magános szegletbe huzódott, és sötét köpenybe burkolt ifjunak ezt sugta: