Ezelőtt, mintegy 12 esztendővel, Magyarországnak bizonyos városkájában,
élt bizonyos kereskedő, kit keresztneven Menyhértnek neveztek.
Megkülönböztetésül mi is e nevet használandjuk elbeszélésünkben.
Menyhért becsületes jószivü ember volt, mit már az is eléggé tanusit,
hogy neje halála miatt szinte vigasztalhatlanná lőn. Egy év alatt
többször látták nyilvánosan sirni, barátinak s ismerőinek pedig
mindennap panaszkodott. Szerencsétlenségére azonban Menyhért is ember
volt, egy év multával az idő kifogott rajta; soh sem sirt, ritkábban
panaszkodott, mig végre tökéletesen megnyugodott.
Szomszédja – bizonyos gyógyszerárus, kit szinte megkülönböztetésül
Gáspárnak nevezendünk – felhasználta Menyhért nyugalmas állapotát, s
elhitette vele hogy asszony nélkül boldogságot képzelni sem lehet. Az
ember könnyebben elhiszi a mi ártalmára nincsen, s igy történt, hogy
Menyhért is hitelt adott a Gáspár szavainak. Gáspár – isten tudná mi
okból – Menyhértnek hitestársul egy távolabb rokonát ajánlotta, kit,
miután fiatal is volt, szép is volt, Menyhért haladéktalanul elfogadott.
A szükséges formalitások végrehajtása után, Menyhért Eufrosinát, mint
szeretett nejét szállitotta a piacon épült egyemeletes házába. A ház,
melyben laktak, nem volt olyan nagy mint boldogságuk, de azért Menyhért
a kereskedésről sem feledkezett meg, s többet volt lenn a boltban, mint
fenn, a neje által lakott termekben.
Egy évig Menyhértnek legkisebb kifogása sem volt boldogsága ellen, sőt
Gáspár szomszédjával, kinek boldogságát köszönheté, gyakrabban kezet
szoritott, mit Gáspár viszonozni ohajtván, gyakrabban vásárolt a
Menyhért kereskedéséből – hitelben.
Közel Menyhérthez a szolgabiró lakott, kinek igen csinos fiatal
gyakornoka volt, valami Maulaff Árpád nevezetü. Maulaff Árpád többször
fordult meg a Menyhért boltjában szivar, vagy gyufák vásárlása végett, s
egyszer másszor megtörtént, hogy a boltban Eufrosinát is benn találta.
Láták egymást, beszéltek egymással, sőt mint az életben számtalanszor
megtörténik, megis szerették egymást, Menyhért kereskedésében napról
napra jobban fogyott a szivar és gyufa.
Menyhért mindennel kereskedett, még aszalt szilvával is, s igy
gyakrabban megtörtént, hogy két-három napot, sőt olykor egy hetet is
távol töltött házától s szeretett Eufrosinájától. Mindannyiszor forró
ölelések és csókok közepett váltak el. Eufrosina végtelen szerette
férjét – midőn távozott, de azért háromszor négyszer is szivére kötötte,
hogy soká ne maradjon, s valahányszor távozott, mindig határozottan meg
kellett Menyhértnek mondani: mikor fog megérkezni.
Menyhért távoltéte alatt Maulaff mindig kevesebb szivart és gyufát
fogyasztott, s a földszint bolt helyett egyenesen az első emeletben tett
látogatást. A Maulaff látogatásai mindig meglátszottak a thea, rhum és
cukortartalékokon, minthogy azonban férje távollétében Eufrosina
teljhatalommal uralkodott, az inasok hallgattak, s legkisebb aggodalom
nélkül folytatták az üzletet.
Megtörtént egyszer, hogy Menyhért számba vette a bolti czikkeket, s nagy
fogyatkozásokat talált a thea, rhum, és cukorban. Az inasok komolyan
kérdőre vonattak. Eleinte csodálkozni látszottak e fogyatkozáson,
későbben bevallották, hogy azokból a teinsasszony nagy mennyiségben
szokott elhordani.
Menyhért szeretett életpárjától a legilledelmesebben kért
felvilágositást, s a válaszban, miszerint a theát, rhumot, és cukrot a
gyakori nővendégek emésztették fel, teljes szivéből megnyugodott.
Hogy a repce-üzérkedés fel ne akadjon, Menyhért távolabb vidékre
kénytelenittetett utazni. Forró ölelések és csókok közepett vált el
kedvesétől, ki a másik percben őszinte kezet szoritott Maulaffal.
Tartósan és jól időzhettek, mert Eufrosina több izben küldött le a
boltba szivarokért. Az inasok csóválták fejöket, s mosolyogva mondák
egymásnak:
A teinsasszony szivaroz!
Azalatt Gáspár is többször vásárolgatott a boltban, de az inasok
fecsegésein nem mosolygott, hanem összehuzta a szemöldeit, s gondolkodva
távozott.
Menyhért jelentős összeget nyert a repce-üzérkedésben, s egy tele láda
ajándékot hozott Eufrosinájának, kit kissé halványabbnak talált.
Résztvevőleg kérdezősködött egészségi állapotáról.
Eufrosina könyüvel szemeiben állitotta, hogy epedve várakozék utána, s
azt mondotta, hogy ez epedés tette halványnyá.
Menyhért két egész hónapig nem távozott szeretett neje oldalától, minek
az lőn következménye hogy a napraforgó olaj kereskedésében tetemes kárt
kénytelenitett szenvedni. Ő azonban, miután elesége pirosságát többre
becsülte egypár ezer forint haszonnál, s eléggé gazdag volt, e
jelentéktelen Niederlagét számba sem vette.
Én már tökéletesen jobban vagyok; a gubics ára tetemesen feljebb
szökkent, jó volna ha kissé körültekintenél a bükkalján.
Eufrosina ezeket tele grátiával, s tele szeretetreméltósággal mondotta.
Menyhértnek csak parancsolni kellett, ő nejének haladéktalanul
engedelmeskedett. Másnap korán utazott el a bükkaljára.
Maulaff miután már két éjszaka korhelykedett, beesett szemekkel s
halványan jelent meg Eufrosinánál.
Mi baja Árpád, szokatlanul halvány!?
Kérdezheti ezt? Két hónapja egyetlenegyszer láttam, akkor is a függönyön
keresztül. Még egyetlen hét ily bizonytalanságban, s elkerülhelenül
meghalok.
Eufrosina most tudta meg először, hogy a gyakornokok sem halhatatlanok.
Mindent elkövetett, hogy két hosszú hónap nélkülözéseit kárpótolja. A
theát köbölszámra itták, Árpád a szivarokat százankint hordta
szállására. Miként a gyakornokok szokták, Árpád baráti előtt nem nagy
titkot csinált e különben igen ártatlan viszonyból, sőt azt mind
legkönyebb s legbiztosabb szivarszerezhetési módot teletorokkal
ajánlgatta.
Menyhért 3000 köböl gubics kiséretében érkezett haza a bükkaljáról.
Leirhatatlan jókedvében még az inasokat is megajándékozta, Eufrosinát
pedig „Mennyországának“ nevezte.
Kissé csudálkozott Menyhért, hogy mikor ő odahaza van, Eufrozina
nővendégei, illetőleg barátnéi nem igen jelentkeznek, s csodálkozását
neje előtt is kinyilatkoztatta. Erre csak ügyes asszony válaszolhatott
volna kielégitőleg. Eufrosina jobbnak látta egy szót sem válaszolni.
Épen ma hallottam, hogy a sertéseknek nagy áruk van! nem volna-e
célszerű Szalontára utaznod?
Mit Eufrozina célszerünek talált, Menyhért is célszerűnek találta, s
köpcös lelke távolról sem gyanitotta a motivumokat.
Egészségesen és kedélyesen utazott el.
A szerelem igen bolond portéka, s mint olyan, számtalanszor bolondokat
követtet el az emberrel. Eufrosina egy Maulaff kiséretében látogatta meg
a szinházat, s ott ugy viselte magát, miszerint csak az nem látta, a ki
nem akarta, hogy felségesen időzget.
A közönségnek sem kellett több. Másnap az egész városban kizárólag az
Eufrosina és Maulaff közötti veszedelmes viszonyról beszélgettek.
Menyhértet hazatértekor már a hidvámbérlő is gúnymosolylyal fogadta.
Menyhért azonban a szalontai sertések nagy fülei miatt semmit sem
látott, röfögésük miatt semmit sem hallott. Odahaza mindent ugy talált,
a mint óhajtotta.
Volt Menyhértnek egy esküdt ellensége, Blumbokk, egy másik kereskedő.
Ezzel hazajövetele után másnap este a casinoban találkozott.
Hallom Menyhért, nagy szerencsével folytatod üzérkedéseidet?
Csendesen, de biztosan!
Mindezeket nődnek köszönheted, ki hallom, rendesen figyelmeztetni
szokott, midőn egyetmás árucikk emelkedésben van.
Nőm ügyes asszony!
Azt én s a közönség sem tagadjuk. Melléje minő csinos, minő kedélyes,
minő művelt.
Mindezen tulajdonait én birálhatom meg legjogosabban.
Igaz! igaz! a minapában azonban mindezen tulajdonait a szinházban
előttünk is bebizonyitotta.
Nőm a szinházban volt!?
Maulaffal, a gyakornokkal, s mondhatom felségesen mulatott.
Ezeket mondva Blumbokk, szemeit összehúzta, száját kitátotta, s jóizüt
kacagott.
Menyhért haladéktalanul haza ment a casinoból.
Angyalom te szinházban voltál?!
Maulaff Árpád urral, a Recipéék társaságában. Nem mentem volna, de
jótékony célra játszottak.
Hüm! hüm! s honnan ismered Maulaff urat?
A boltból! tudod rendesen nálunk szokott vásárolni.
Holmi jelentéktelen csékélységeket, szivart és gyufát. Máskor ha
szinházba ohajtasz menni, nőbarátnéidhoz csatlakozzál, most hamis
világot élünk, a fiatal menyecskét hamar megszólják.
Igazad van Menyhért! Máskor nőbarátnéimhoz fogok csatlakozni.
Menyhért még egy kis ideig Maulaffról gondolkodott, azután szivarait
ment számba venni. Mig Szalontán volt, 3,000 darab fogyott el. Máskor
három hónap előtt sem kelt el ily számban.
A szivarnak szép kelete volt! szólt az inasokhoz mogorván.
A teinsasszony száz számra hordatta az első emeletbe. Menyhért
szótalanul nyitott az Eufrosina termeibe. Derült arccal szólott kevéssel
azután:
Holnap délután Debrecenbe kell mennem, csak egy hét multával térhetek
vissza ölelő karjaidba.
Eufrosina búskomoly arcot öltött, s férjét több izben megcsokolta. A
határozott délután Menyhért csakugyan elutazott, másnap délután azonban
gyalog visszatért, s mintegy esteli 7 órakor lábujjhegyen haladt fel a
lépcsőzeten, neje termeinek ajtajánál megállott, füleit az ajtóra
nyomta, s hallgatódzott.
Nem volt magokat mitől genirozniok, hangosan conversáltak.
Ha az ember szeret, tökéletesen boldog! A szerelem minden, ha az van,
nem kell egyéb semmi.
Ezt a határtalan ostobaságot Maulaff Árpád mondta, s Eufrosina csak
ennyit felelt reá:
Igazsága van báratom!
Majd meglátjuk! mormogott Menyhért csendesen, az ajtótól elfordult, s
lefelé haladt a lépcsőzeten.
Az első emeletet a földszintől egy vasajtó választotta.
A vasajtó áttörhetlen volt, Menyhért nejét lehivatta, s a vasajtót nagy
elővigyázattal kulcsolta be. Magának s nejének – az inasok nem kis
csodálkozására ágyat a boltban vettetett.
Az első nap csendben mult el. Másnap déltájban erősen mozgatták a
vasajtót, de senki sem hallotta. Menyhért hajthatlan volt. Másnap reggel
egy cédulácskát lökött be a rostélyzaton, melyen irva volt:
Ha az ember szeret, tökéletesen boldog. A szerelem minden, ha az van,
nem kell egyéb semmi.
A cédulára saját nevét aláirta.
Árpád kétségbeesése a cédula elolvasása után a legvégső pontra hágott.
Haszontalan! Menyhért tette magát, mintha semmit sem hallott volna,
Maulaff az éhségtől gyengülni kezdett, s igy kénytelennek látta magát az
első emeletből az ablakon kiugrani. Igy még megmentheté magát, különben
éhen kellett elvesznie.
Negyednapon éjszaka Maulaff az első emelet ablakából kiugrott.
Jajveszéklései következtében az éji őrök feltalálták, s összuzott lábbal
és kézzel vitték szállására.
Másnap mindent megtudott a közönség. Azt még sem tudhatta meg: Menyhért
mit mondott és mit csinált kedves Eufrosinájával.