Hét óra fele ott állott Antal az Andrássy-uton egy hirdetőoszlop előtt.
Mozdult és megint mozdult, lassanként körbe ment az oszlop körül. A
szinlapokat nézte, meg a mozik plakátjait. Mindenüvé szeretett volna
menni ezen az egy estén, Operába, Nemzetibe, Vigba, Magyarba, Királyba,
Urániába, Kabaréba, Orfeumba, meg a mozikba, melyeknek oly izgató
darabjaik vannak. Trilby. Halálzsoké. Fekete bál, a Dzsungel titkai,
Homunkulus. Lehetne mesélni a fiuknak a darabokról. Visszafele is ment
egy kört az oszlop körül, nem tudta elszánni magát, hová menjen. Egyszer
csak arra gondolt, hogy vacsorálni is kell majd és tizenegy órakor a
pályaudvaron kell lenni. Pedig mennyi mindent lehetne itt Pesten
élvezni. Csak találkozna hirtelen valakivel, ketten jobban eltöltenék az
időt.