Azután elment Antal a hires nagy gőzfürdőbe. Gondolta, ismerősre is akad
a fürdőben. Tiszti jegyet kapott, ami nem olyan drága, mint a polgári
jegy, tárcáját betette a safe-depositba s a krétával a fekete
pappendekli-táblára felirt egy ismertető szót: Front, a sapkáját és a
kardját leadta a ruhatárnál és a kabinok felé tartott. Egy fehérruhás
sánta fiu azt mondta neki: Harmadik emelet. Antal a liften fölment a
harmadik emeletre, ott várt egy pár percig, akkor kapott kabint. Bluzát
és nadrágját átadta egy mellbetegszinü embernek, hogy vasaltassa ki. A
kabin kulcsát rákötötte a nadrágocskája madzagjára s lement a liften.
Bement a meleg vizbe, azután átült a langyosba, a langyosból a hideg
uszodába ment, az uszodából a zuhanyokhoz ment, a zuhanyokat elhagyva a
forró gőzbe és a száraz gőzbe ment, onnét megint a zuhanyokhoz, azután a
masszőrhöz ment, a masszőrtől megint a zuhanyokhoz és a leghidegebb
zuhany után a száritó emberekhez ment ki, akik megszáritották és fehér
köpenyeget adtak rá s papucsot huztak a lábára. Azután megmérte magát a
mérlegen. Hatvan kiló volt. Két hét alatt négy kilóval lett könnyebb.
Azután leült egy vén pápaszemes tyukszemészhez. Onnan fölment a
manikürözőkhöz és ott kezet nyujtott egy elfoglalatlan maniküröző
fiunak, aki azonnal némán nyesni s reszelni kezdte a körmöket. Ez a fiu
is a háborué volt, most mint lábadozó folytatta itthon egy kicsit a
mesterségét. A manikürtől fölment Antal a borbélyokhoz, megborotváltatta
magát, azután megkereste kabinját és egy negyedóráig ült benne lágy
fehér ingben, kurta fehér nadrágban és ragyogó füzős cipőjében, mig a
ruháját kivasalva visszahozták. Felöltözött, lement, visszakapta
kardját, sipkáját, tárcáját és eltávozott. Az utcán meleg volt, Antal
jól érezte magát és a fejében számolta, hogy mennyit költött jegyre meg
borravalókra. Aztán az jutott eszébe, hogy egy ismerőst se látott.