győzedelmesen az Oxus felé nyomult elő, alig kell mondanom. Naszrullah
emir igen jól tudta, hogy az öreg Doszt a gyalázatos tréfát, melyet
Bokharában rajta vagy is jobban mondva fián[127] követtek el, ki ott
vendégszeretetet keresett, soha meg nem fogja bocsátani. S a mint még az
is hírlett, hogy Doszt Mohammed az angolokkal kibékült s nökeri ingiliz
(angol zsoldos) lett, még fokozódott az a gyanítás, hogy az angolok
általa a Conolly és Stoddart véres halálát akarják megboszulni. A kép,
melyet a tatár zsarnok országa jövőjéről magával a sirba vitt, valóban
elszomoritó lehetett. Nem kevésbé aggódott fia s utódja, a mostani emir,
midőn trónra lépett. Muzaffar-ed-din épen Khokandban volt, midőn
meghozták Doszt Mohammed halálának hirét. A hírvivő követ 1000 tengét
nyert ajándékba; ugyanaz nap ünnepély rögtönöztetett, s estve az emir,
törvényes nejei számának kiegészitésére, Khudajar khan ifjabbik hugát
vette nőül. A nagy félelem elmult ugyan, de bizonyos tartózkodás még
mindig létezik, minthogy Bokharában igen jól tudják, hogy az afghanok az
angolokkal való barátságos viszony következtében már nehány ezer jól
iskolázott rendes katona felett rendelkeznek.
Tudván, hogy az afghánokkal, mint tulsulylyal biró ellenséggel nem
mérközhetnek meg, Bokharában azt a politikát követik, hogy diplomatiai
uton igyekeznek nekik telhetőleg ártani. Minthogy az afghanok az
angolokkal szövetkeztek, a bokharaiak könnyü szerrel hiresztelhetik
róluk egész Turkesztanban, hogy az iszlamtól elpártoltak, s a legutóbbi
időkben a Kabullal való kereskedelmi összeköttetések is nagyon
meglazultak. Mint már emlittetett, a szalorok és tekkék folytonosan
Bokhara zsoldjában állanak. Herát megszállásánál az öreg Doszt nagyon
elcsodálkozott, hogy a turkmanok, daczára az ajándékoknak melyekkel
elhalmozá, folytonosan nyugtalaniták és hadseregéből sokat elfogtak.
Elfelejtette, hogy tulajdonképeni ellenségei a bokharai aranyok voltak,
minthogy a turkmanok rokonszenve felett mindig csak a nagyobb összeg
határoz. Ennyit Bokhara belpolitikájáról.
Khiva az örökös harczok által, melyeket a saját harczias lakosságával,
nevezetesen a jomutok, csaudorok és kaszakokkal kell viselnie, nagyon
megfogyott. Népességre nézve Bokhara sokkal tulhaladja, s hogy az emirek
eddig meg nem hódithatták, egyedül az özbeg lakosság vitézségének
tulajdonitható. Mint hallottam, Allahkuli khán volt az első, ki
(valószinüleg Conolly tanácsára) Bokhara s Khivába követet küldött, hogy
a három khánság között véd- s daczszövetséget szervezzen Oroszország
fenyegetőleg növekvő hatalma ellen. Bokhara nemcsak megtagadta ezt,
hanem az oroszok felé is hajolt. Khokand hajlandónak nyilatkozott, ugy
szintén Sehri Szebz s Hiszar városok, melyek az emirrel háborut
viseltek. De ez unio még is a jámbor óhajok sorában maradt, s hogy mily
nehezen volna létesithető, legjobban bizonyitja egy régi arab közmondás,
melyet a közép-ázsiaiak saját jellemök előtüntetésére használnak, s mely
igy hangzik: „Rumban áldás van, Damaskusban jóság, Bagdadban tudomány,
Turkesztanban csak harag és ellenségeskedés“[128].
Khokand a kipcsakok, kirgizek és kaszakokkal való folytonos viszálykodás
miatt ugyanazon bajokban szenved, mint Khiva. Ezen kivül özbeg lakossága
példátlanul gyáva s nem csodálkozhatni, hogy bár területre és népességre
nézve a három khánság között a legnagyobb, Bokhara minduntalan leveri.
_b) Külviszonyok._
A mi az idegen országokkal való politikai viszonyokat illeti,
Közép-Ázsia csak Török- és Oroszország, Persiával és Khinával jön
érintkezésbe. A konstantinápolyi szultán a vallásfőnök s khalifának
tartatik, s minthogy Közép-Ázsiában szokásban volt, hogy Turkesztan
három khánsága a beigtatás jeléül a bagdadi khalifától bizonyos udv.
tisztségféle kitüntetést kapott, a régi udvariasságot ma sem felejtik
el, s a trónralépésnél rendkivüli követek által kérik Konstantinápolyban
e tisztb. hivatalokat. A khivai khán pohárnoki, a bokharai rejszi
(vallásfelügyelő), s a khokandi lovászmesteri rangot visel. Ez udv.
tisztségek még mindig tiszteletben tartatnak, s mint hallom, az illetők
évenkint egyszer teljes formalitással végzik tisztüket. De csak eddig
terjed a közelebbi összeköttetés. Világi befolyást a konstantinápolyi
szultánok a három khánságra nem gyakorolhatnak. A közép-ázsiai nép a Rum
névvel (mint a hogy itt Törökországot nevezik) a régi Róma minden
hatalmát s fényét egybeköti ugyan s evvel ugyanazonosnak tartja, de a
fejedelmek keresztül látnak az illusión s csak akkor ismernék el a
szultán nagyságát, ha a porta a beigtatási fermánokhoz s imádkozási
engedélyekhez nehány száz ezer piasztert csatolna. Khivában s Khokandban
a konstantinápolyi fermánokat még mindig bizonyos tisztelettel olvassák.
Az előbbi khánság Sükrullah baj által 10 éven át volt Konstantinápolyban
képviselve, az utóbbinak Molla khan uralkodása alatt még ezelőtt négy
évvel követe (Mirza Dsan) volt a szultán udvarában. E követségeket
Törökország régi szokás szerint sokszor éveken át tartja állami
költségen, mi a külügyi költségvetést nagyon megszaporitja ugyan, de a
szellemi felsőbbségnek Ázsiában való fentartására okvetlenül szükséges.
Az oszman birodalom e távoli keleten csak akkor birhatott volna világi
befolyással, ha a keleti élet álmából Nagy Péter előtt ébred fel. Az
Oszman ház, mint török dynastia, a török elemekből, melyekkel nyelv,
vallás s történelem által rokon, az Ádria partjaitól messze be Khináig
hatalmasabb birodalmat alapithatott volna, mint a minőt a nagy Romanov
különböző elemekből erőszak s ármány által össze alakitani tudott. Az
anatoliak, azerbajdsanok, turkmanok, özbegek, kirgizek s tatárok az
egyes tagok, melyekből a nagy török colossus támadhatott volna, s ez
aztán északi ellenével jobban megmérkőzhetnék, mint a jelenlegi
Törökország.
Persiával, bár ez a legközelebbi szomszéd, Khiva s Bokhara részéről csak
olykor váltatnak követek. Azon körülmény, hogy a persák a siíta
felekezethez tartoznak, oly választó fal a két fanatikus nép között,
minő Európában 200 évvel ezelőtt a protestantismus volt. Ehhez
csatlakozik még az iran s turan népfaj közötti, már történeti tárgygyá
vált ellenségeskedés, s igy könynyen elképzelhetni, hogy e természetes
szomszédok mily csekély rokonszenvvel viseltetnek egymás iránt.
Persia, melynek a dolgok természetes rendje szerint a csatornának
kellene lenni, melyen az uj czivilizatió Turkesztanba vezettetnék, erre
legkisebb befolyást sem gyakorolhat. Képtelen levén saját határait a
turkmanok ellen megvédeni, a Bokhara elleni hadjáratában Mervnél
szenvedett vereség erkölcsileg egészen tönkre tette. Hatalmát a három
khánságban a legkevésbé félik s a tatár azt állitja, hogy az isten adott
ugyan a persának fejet (eszet) és szemet, de szivet (bátorságot) nem.
A mi Khinát illeti, ennek Közép-Ázsiával való politikai viszonyai oly
csekélyek, hogy alig érdemesek a megemlitésre. Bokharával századonkint
talán csak egyszer van összeköttetésben. Az emirek néha küldenek ugyan
követet Kasgarba, de a khinaiak soha sem mernek egész Bokharáig menni be
Turkesztanba. Khokanddal gyakrabban érintkeznek, de a muszulman
barbárokhoz mindig csak alsóbb rangu hivatalnokokat küldenek.
Egészen más Oroszország viszonya Közép-Ázsiával. Minthogy Oroszország
már évszázadok óta van ama tartományok birtokában, melyek Turkesztan
sivatagának északi határait képezik, nagy kereskedelemi közlekedése
miatt Oroszország a három khánságot mindig jobban vette szemügyre mint a
többi szomszéd, s eddigi politikai sikereit bizonyosan még a teljes
meghóditással is fogja tetézni. Egyedül a természeti akadályoknak
tulajdonitható, hogy Oroszország tervei itt lassu, de nem kevésbé biztos
léptekkel haladhatnak elő. Közép-Ázsia három khánsága még hiányzó részei
ama nagy tatárbirodalomnak, melynek Oroszországba való bekeblezését
Vasziljevics Iván (1462–1505) kezdte meg, s mely munkán Nagy Péter óta
lassan ugyan, de szakadatlanul dolgoznak.
Az orosz politika magukban a khánságokban sem maradt teljesen
észrevétlenül. A fejedelmek épen ugy, mint a népek jól ismerik a
fenyegető veszélyt, s a gondatlanság csak a keleti közömbösségnek s a
tömegek vallási lelkesedésének tulajdonitható. A közép-ázsiaiak
legnagyobb része, kikkel e pontról szóltam, igy nyilatkozott felőle:
„Turkesztannak két vára van, az egyik ama szentek nagy száma, kik
földjében nyugszanak, s a „nemes Bokharát“ mindig megvédik, a másik a
nagy sivatag, mely körülveszi.“ Csak kevesen, és pedig a kereskedők, kik
hosszabban időztek Oroszországban, fogadnák közönyösen a
kormányváltozást, mert bár ők is, úgy mint hontársaik, gyülölnek mindent
a mi nem mohammedán, mégis dicsérve elismerik a hitetlenek
igazságosságát és rendszeretetét.
XXIV. FEJEZET. OROSZ-ANGOL VERSENYZÉS KÖZÉP-ÁZSIÁBAN.
OROSZ ÉS ANGOLORSZÁG VISZONYA KÖZÉP-ÁZSIÁBAN – OROSZORSZÁG ELŐNYOMULÁSA
A JAXARTESNÉL.
„Az orosz-angol versenyzés Közép-Ázsiában – igy szóltak hozzám
Angolországban visszatértem után – mesebeszéd. Hagyja el egészen ezen
elcsépelt s már nem divatos politikai kérdést. Turkesztan népei vadak,
nyersek s barbárok, s örülünk, ha Oroszország magára vállalja ama
vidékeken a civilizálást. Angolországnak a legkisebb oka sincs, hogy ama
politika felett irigység s féltékenységgel őrködjék.“
Teljes irtózattal eltelve ama rémes jelenetek iránt, melyeket
Turkesztanban láttam, s melyeknek e lapokon halvány rajzát adni
igyekeztem, csakugyan sokáig gondolkodtam, hogy valjon e tanácsok s a
politikai nézet, melyet velem elfogadtatni akartak, egészen helyesek-e.
Azon gondolattal, hogy a keresztény civilizatio, e kétségkivül
legnemesebb s legragyogóbb disz, mely az emberi társadalmat valaha
ékitette, Közép-Ázsiára nézve is jóltevő – rég tisztában voltam. De nem
oly könnyen estem tul a megjegyzés politikai részén, mert akár hogy
latolgatom e kérdést, akár hogy képzelhetek el minden lehető
eshetőséget, sehogysem békülhetek meg teljesen azon gondolattal, hogy
Angolország közönyösen tekintse az indiai birtokaihoz való orosz
közeledést.
A politikai utopiák ideje elmult. Nagyon messze vagyunk a már meséssé
lett russophobiától, hogy közelnek lássuk a pillanatot, melyben az orosz
kozák s az angol szipahi mint határőrök egymásba botlanak. A két nagy
colossus összeütközése Közép-Ázsiában, melyet politikai rajongók már
évek előtt beállandónak hittek, még nem történik meg egyhamar. De e
kérdés, ha lassan is, folytonosan előre halad, s az események
természetes sorát követve, a nélkül, hogy indulatoskodnánk, el akarjuk
mondani az okokat, melyekből az angol közönyösséget a középázsiai orosz
politika iránt nem helyeselhetjük.
Mindenekelőtt azon kérdést kell feltennünk, valljon Oroszország
csakugyan előrenyomul-e dél felé, s hogy már mennyire haladt. Még 25
évvel ezelőtt a közép-ázsiai orosz politikára kevés figyelemmel voltak.
Afghanisztánnak elfoglalása az angolok által, az oroszpersa szövetség s
a Khiva elleni vállalat, ezek okozták, hogy a sz. pétervári és londoni
cabinetek közötti diplomatiai levelezésben Turkesztan először
emlittetett. Ezóta ismét meglehetős szélcsend állt be. Angolország,
terveinek meghiusulása által elkedvetlenittetve, egyszerre visszavonult,
de Oroszország titokban folytatá tevékenységét s Turkesztanhoz való
határ-viszonyaiban lényeges változások álltak be. Közép-Ázsia nyugati
részében, nevezetesen az Aral tón s partjain, az orosz befolyás
lényegesen növekedett. Az Oxus torkolatainak kivételével az Aral tó
öszszes partvidéke orosz területnek ismertetett el. Magán a tón jelenleg
három gőzös van, melyeknek a khivai khán megengedte, hogy Kungratig[129]
mehetnek fel az Oxuson. Azt mondják, hogy a halászok védelmezésére
vannak itt, de valószinüleg más rendeltetésük is lesz, s Khivában
mindenki tudja, hogy a kungrati ujabb forradalom, valamint egyéb
csetepaték a kozákok s özbegek között, az ugynevezett halászati
gőzösökkel összeköttetésben vannak.
Hanem mindezek csak másodrendü tervek, a tulajdonképeni hadmüveleti
vonal a Jaxartes balpartján keresendő. Itt az orosz előőrsök, kiket egy
szakadatlan erőd-lánczolat véd, Kale Rehimig, Taskendtől 32
mértföldnyire nyomultak elő, s mint már emlittetett, e várost lehet a
közép-ázsiai hóditások kulcsául tekinteni. S ez ut, melynek kevesebb
sivatagja van, mint a többinek, nagyon helyesen is volt megválasztva. A
hadsereg itt több megtámadásnak lenne ugyan kitéve, de ezek könnyebben
legyőzhetők, mint az elemek rohamai. Khokand keleti határán is,
Namenganon túl-felől az oroszok folytonosan közelednek, s Khudajar khán
idejében már több összeütközés történt a khokandiak s oroszok között.
Az orosz terveknek Közép-Ázsiában való előhaladása felett tehát a
legkevésbé sem lehet kétkedni. Mint már emlitettük, a czivilizatio
érdekében az orosz fegyvereknek a legjobb sikert kell kivánnunk, de a
kérdés igen bajos és bonyolódott lesz, ha a hóditás későbbi
következményeire gondolunk. Azon kérdésre, hogy Oroszország beéri-e
Bokharával, hogy az Oxust elfogadja-e befolyása és tervei határául,
bajos a felelet. A nélkül hogy mély combinatiókba bocsátkoznánk, igen
valószinünek mondhatjuk, hogy a sz. pétervári udvar sok éven által nagy
fáradsággal és költséggel folytatott politikája részére gazdagabb
jutalmat fog követelni, mint a minőt Turkesztan oáz-országai
nyujthatnak. Legalább szeretném látni azt a politikust, ki állitani
akarná, hogy a Turkesztan birtokába jutott Oroszország tartózkodni fog
Afghanisztanban vagy Észak-Indiában, hol a politikai fondorlatok mindig
termékeny földet találnak, közvetve vagy közvetlenül föllépni. Akkor,
midőn Perovszki hadsorai az Aral nyugati partjától Kabulig vetettek
árnyékot, akkor, midőn a Vitkovics-féle[130] kisértet Kandahar és
Kabulban megjelent, az ily eshetőség lehetőségét belátták. S a mi már
egyszer megtörtént, szükség esetében nem ismétlődhetik-e?[131]
A nélkül azonban, hogy e kérdést az irigység s féltékenység visszatetsző
szinezetében tüntessük fel, jogositva hisszük magunkat, hogy a
közép-ázsiai orosz tervek iránti közönyösséget roszaljuk. Ez igénytelen
véleményünk; de valjon az angol oroszlán és az orosz medve Ázsiában majd
ellenségesen egymásra támadnak-e, vagy pedig a hóditásban testvérileg
megosztozkodnak, ez oly kérdés, melyhez a „ne sutor ultra crepidam“
szerint, mint philologizáló dervis nem merek hozzászólni.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Hibás ennélfogva az a vélemény, hogy mi magyarok Ázsiában
hátramaradt rokonainkat keressük. Ilyes czél, melynek elérhetése mind
ethnographiai mind nyelvészeti okoknál fogva teljesen lehetetlen, azt,
ki utána törekednék, vastag tudatlanság vádjának tenné ki. Mi nyelvünk
etymologiai szerkezetét ohajtjuk ismerni, s ezért vizsgáljuk a
rokonnyelveket.]
[Footnote 2: A jó tatárok ugyanis azon véleményben vannak, hogy a
szultánnak, vallásuk fejének, az egész világ engedelmességgel tartozik.
Az egész szunnita világ szemében az jogos khalifája (utódja)
Mohammednek, a ki az emanati serife-t, vagyis a nemes hagyományokat
bírja. Ezek pedig 1) mindazon ereklyék, melyek Stambulban a
Hirkai-Szeadet-épületben őriztetnek, p. o. a próféta köpenye, zászlaja,
szakálla és fogai, melyeket egy ütközetben elhullatott; nehány
öltönydarab, koránok s fegyverek, melyek a négy első khalifa tulajdonai
voltak; 2) Mekka, Medina, Jerusálem s az iszlam egyéb búcsújáró helyei.]
[Footnote 3: Kasgarnak neveztetik gyakran az egész chinai Tatárország.]
[Footnote 4: Mihmankhanei pendsruzi, azaz: „öt napos vendégfogadó“-nak
nevezik a kelet bölcsészei e földi világot.]
[Footnote 5: Emirnek czimezik a bokharai fejedelmet. Khíva és Khokand
uralkodói „khán“ czímet viselnek.]
[Footnote 6: Később megtudtuk, hogy az egy Khodzsa Nefesz-ből való
alaman volt; a mely érkezésünkről tudósittatván leskelődött ránk, hogy a
hadzsikat kifoszsza; rabszolgául vinni el őket nem engedé a rablók
vallásos érzülete.]
[Footnote 7: Ova – betüszerinti értelmében sátort jelent, hanem a
turkmanok inkább a ház és telek fogalmának kifejezésére használják.]
[Footnote 8: A Görghen, melynek legvégső forrásai Kurdisztan
hegységeiben fakadnak, azon föld nagyobb részén keresztül folyik, melyet
a jomuthok laknak, körülbelöl 30 geogr. mrtfldnyi területben. Messze
Pisarakon alól, sőt még az Atacegeken alól is mindenütt meglábalható
lóháton, s tulajdonképen csak Gömüstepén innen nyolcz mérfölddel nyer
igazi mélységet, ahol mind a két partját mocsárok lepik. A medre
mindenütt keskeny. Torkalatától mintegy négy öt mérföldnyire mesésen
bővelködik halakban, annyira hogy szinte büzhödt tőlük a vize, s nyáron
ihatatlan. Csak kétszer mosakodtam vele, s mindenkor erős halszagot
kaptak kezeim és arczom.]
[Footnote 9: Baba Dzsan = az apa lelke; csupán gyöngéd elnevezés, melyet
a turkmanok elsőszülött fiaikra szoktak alkalmazni.]
[Footnote 10: A keletiek a nagy macedoniai történetét bizonyos
vallásosmythologiai ruhában adják elő; és habár a keleti történetirók
közől némelyek meg akarják különböztetni Iszkender Zul-karnejnt (a
kétszarvu Sándort) Iszkender Rumitól, a görög Sándortól – én ugy
találtam, hogy ezt a két személyt mindenütt egynek és ugyanannak
tartják.]
[Footnote 11: Kervanbasi = karavánvezető, vagy a karaván főnöke névvel
illetik azt, a kit a khan ezen hivatalra kinevez. Minthogy ezek
többnyire olyan emberek, a kik csak bizonyos utakon birnak a legnagyobb
tapasztalatokkal, ennélfogva minden karaván utnak megvan a maga
kervanbasija, melléknevét azon uttól nyervén, a melyen kalauzkodik.]
[Footnote 12: Nehogy az orosz hatóság ezen kétértelmü állása
szemetszurjon az olvasó előtt, szükség megjegyeznünk, hogy a persa
kormány az orosz fegyveres hatalomnak bárminemü kiszállását ezen
partokon saját területére való ellenséges berontásnak tekinti, s készebb
eltürni a turkmanok rablásait, mintsem orosz fegyverek segitségét vegye
igénybe, mely fegyverek in partibus hasznosak ugyan, hanem in toto
veszedelmesek lehetnének.]
[Footnote 13: Tulajdonképen Kulumali.]
[Footnote 14: Tulajdonképen Ajdgul, azaz: az ünnep rózsája.]
[Footnote 15: Midön később az oroszokat ezen esetre figyelmeztetém,
azzal iparkodtak magukat menteni, hogy az orosz kormánynak nem szabad a
turkmanokat nagy váltságdijakhoz szoktatniok, mert akkor a merész rablók
éjjelnappal ily emberfogdosásra járnának.]
[Footnote 16: Visszatértemkor e levelet, melyben barátimnak a sivatagi
utazás megkezdését jelentem, másokkal együtt, melyeket Gömüstepéből
inditék el, csakugyan megtaláltam a török követségnél. A jó Khandzsan
valódi buzgalommal teljesité kérelmemet.]
[Footnote 17: Mohammed utódja, t. i. a konstantinápolyi szultán.]
[Footnote 18: Kiblenuma tulajdonképen annyi, mint kiblét (azaz azon
helyet, hol Mekka fekszik) mutató, s közönséges iránytű, melyen a
délnyugati rész különös mutatóval van megjelelve.]
[Footnote 19: Az iszlam igen illetlen dolognak tartja, ha valaki nejéről
beszél. Ezért metaphorákat használnak, melyekben totum pro parte
vétetik. Igy a török nejét társaságban háremnek, familiá-nak, vagy
csoluk csodsuk-nak, a persa khane, vagy Ajal-ü-avladnak (az első házat,
a második annyit jelent, mint „nő s gyermekek“), a turkman ova-nak, a
középázsiai balacsaka-nak (gyermekek) nevezi.]
[Footnote 20: A turkmanok e romok eredetét illetőleg azt beszélték, hogy
isten a turkmanok iránti különös szeretetből a Kaabát Arábia helyett
először ide helyezte, de egy kék ördög, ki egyszersmind sánta is volt,
Göklengnek (azaz: kék sántának) nevezték – a kitől a göklenek
származnak, azt lerontá. „Az ősök ezen gaztette“ magyarázá a vad
etymolog, „oka annak, hogy e törzszsel folytonos ellenségeskedésben
élünk.“]
[Footnote 21: A keletiek szeretik szenteiket testi nagysággal is
felruházni. Persiában több óriás sirt láttam; sőt Konstantinápolyban, a
Bosporus ázsiai partján, az ugynevezett Josuahegyen is van egy hosszu
sir, melyet a törökök a bibliai Josua, a görögök Herkulesz sirjaként
tisztelnek.]
[Footnote 22: A guszl az egész testnek megmosása, a mely csak bizonyos
kiváló esetekben szükséges. A napi öt ima előtt végezni szokott más
mosakodásokat Törökországban abdeszt-nek, az araboknál vudhu-nak,
Közép-Ázsiában pedig teharet-nek nevezik.]
[Footnote 23: Baj, vagy bi, a törököknél bej, előkelő urat jelent.]
[Footnote 24: A havli betüszerint sugarat jelent, itt udvar helyett
használtatik. A havliban vannak sátrak, istállók, hombárok, s egyéb az
özbeg (mezei lakos) háztartásához tartozó helyiségek.]
[Footnote 25: A Tört sahbaz-ról, azaz: négy sólyomról vagy hősről
neveztetvén igy. Azon négy királyt nevezték igy, kiknek sirja van e
helyen, s a kik ezen kegyes alapitványt létesitették.]
[Footnote 26: A Korán által megrendelt azon kölcsönös üdvözlést nevezik
igy, midőn az egymást üdvözlők kitárt kezeiket nyujtják egymásnak.]
[Footnote 27: Medinából hozzák a zarándokok ezen port egy házból,
melyben, állitólag, a próféta lakott; az igaz hitüek ezen port sok
betegség ellen gyógyszerül használják.]
[Footnote 28: Konstantinápolynak egyik város része.]
[Footnote 29: Szószerint – irat.]
[Footnote 30: Kancza- vagy tevetejből készitett csipős ital, melynek
készitésében a kirgiszek kitünők. A középázsiai nomádok részegitő
italként használják, s azzal az elismert tulajdonnal bir ezen ital, hogy
mindenki meghizik tőle. Több izben megpróbáltam inni belőle, de soha se
birtam egy két csöppnél többet lenyelni belőle, mivel erős
savanyuságával egészen összehuzta a számat, s fogaim nehány napra
elvástak tőle.]
[Footnote 31: Tulajdonképen batirdurgan, a batir, – elsülyeszteni,
rontani – igének jelen részesülője.]
[Footnote 32: Jóslat, mely vagy abból áll, hogy a Koránt avagy más szent
könyvet gondolomra kinyitnak, s a feltárt lapon meglelik az óhajtásnak
megfelelő mondatot; vagy pedig abból, a mi középázsiai szokás – hogy egy
társaságban kiosztnak 30 apró követ, s mindenkinek annyiszor kell a
Korán három utolsó szurája közől valamelyiket elmondania, a hány
kövecskét kapott.]
[Footnote 33: Persa szó és „lázas szel“-et jelent.]
[Footnote 34: Medemin Bulag annyit jelent, mint Medemin-Kútja. Ugyanoly
állapotban találtuk, mint Sorkutuk-at.]
[Footnote 35: Khivában sok fülmile van, de gólya nincs; Bokharában
ellenben nem látni tornyot, vagy más magasabb épületet, melynek tetején
e féllábon álló őrök nem vigyáznának. A khivai ezért e szavakkal
gunyolja a bokharait: „A te fülemile-dalod a gólyák kelepelése.“]
[Footnote 36: Badevlet tulajdonképen „boldog“-ot jelent.]
[Footnote 37: Elameti tefrikie, melyet a Koran szerint minden nem
müszülmánnak viselnie kell, nehogy a „Szelam alejkum“ (béke legyen
veletek) üdvözlet nagyon pazaroltassék.]
[Footnote 38: A turbán, a mint tudva van, azon halotti lepedőt jelenti,
melyet minden jámbor müszülmánnak, folytonos memento mori gyanánt kell
fején hordania. A korán csak hét rőfnyi halotti lepedőt (kefen)
parancsol; de a jámborok tultesznek e rendeleten, s néha 4–6 lepedőt,
azaz 28–42 rőf dulbendet hordanak fejökön.]
[Footnote 39: Baha-ed-din, a bokharaiak kiejtése szerint Baveddin, egy
az egész izlam világban ismeretes ascéta és szent, a nakisbendi rend
alapitója, melynek tagjai Mekkában, Khinában, Persiában, Arábiában és
Törökországban is el vannak terjedve. Meghalt 1388-ban; a mecsetet, a
klastromot s a sirját körülvevő falat Baveddin faluban Abdul Aziz khán
épitteté 1490-ben.]
[Footnote 40: E két vértanu szomoru vége magában Bokharában is titok
maradt, s még most is a legellenkezőbb hirek keringnek felőlök.
Természetesnek fogja találni kiki, hogy álruhámban lehetetlen volt e
szerencsétlenek sorsa után részletesen tudakozódni. Ferrier, Wolf és
Kaye s más hivatalos és nem hivatalos levelezők ugyis annyit beszéltek
már e szomoru eseményről, hogy az én futólag szedett jegyzeteim már
feleslegesekké váltak.]