erdőségek közelében. Lovuk kevés van, juh is alig. A karakalpakok azon
hirben állnak, hogy nőik legszebbek egész Turkesztanban; de más részt
roppant butáknak mondatnak, s e tekintetben számtalan adoma kering
felőlök. Tiz főtörzset találtam köztök: 1. Bajmakli, 2. Khandekli, 3.
Tersztamgali, 4. Acsamajli, 5. Kajcsili Khitai, 6. Ingakli, 7. Kenegöz,
8. Tombojun, 9. Saku, 10. Ontönturuk. Számukat 10,000 sátorra teszik.
Emlékezetet meghaladó idők óta Khivának alattvalói. Ezelőtt negyven
évvel fellázadtak Ajdoszt vezérök alatt, ki Kungratba tört, de később
Mehemmed Rehim khán által megveretett. Nyolcz év előtt Zarlig főnökük
vezérlete alatt ismét felzendültek, kinek – a mint mondják, – 20,000
lovasa volt, kikkel nagy pusztitásokat vitt végbe, mig Kutlug Murad Bi
által megveretve, serege szétoszlott. Utoljára, három év előtt, Er-Nazar
alatt lázadtak fel, ki várat is épittetett magának, de szintén
legyőzetett.
4. _Kaszakok_ (Kirgizek).
Ezek utóbbi időben nagyrészt orosz uralom alá jutván, Khivában kevesen
vannak. Közép-Ázsia e legnagyobb nomád néptörzséről Bokharáról
szóltamban még meg fogok emlékezni.
5. _Szart_
A Bokharában és Khokandban tadsikoknak nevezett szartok teszik Kharezm
persa őslakosságát, melynek száma itt aránylag már igen csekély, s persa
anyanyelvét lassanként egészen felcserélte a törökkel. A szart, mint a
tadzsik, ravasz és finom modoráról ismerhető meg; az özbeg nem igen
szenvedheti, s jellemző dolog, hogy daczára a félezredes együttélésnek,
az özbegek és szartok közt mindeddig igen kevés házasság köttetett.
6. _Persák._
Az itt lakó persák, – mintegy 40,000-en, – részint rabszolgák, részint
felszabadultak; s Akderbendben és Dsamliban egy kis gyarmatot alkotnak.
A rabszolgának különben anyagi tekintetben nem rosz dolga van Khivában,
mert ravaszságával könnyen túl járva az egyszerü özbegnek eszén, hamar
meg tud gazdagodni. Sokan, ha megváltották magukat, inkább ott
telepszenek le, mintsem visszatérnének Persiába. A rabszolgát Khivában,
dogma-nak, gyermekkorában azonban khanezad, azaz házi szülöttnek hivják.
A szolgaság szégyenbélyege csak a harmadik izben enyészik el.
F. Khivának e századbeli történetéhez.
1. _Mehemmed Emin Inag_ (1792–1800).
Nadir Sah[93] rögtöni elvonulása után, ki kardcsapás nélkül kerité
birtokába a khánságot, a kis hordabéli kirgizek (vagy Üsztjurt kazagi,
azaz felsőjurti kaszakok, a mint önmagukat nevezik), kezeibe került
Khivában a főhatalom; s uralkodtak a múlt század végeig, midőn egy özbeg
főnök a Konrad-törzsből felkelt, hogy a trónra való igényeit
érvényesitse. Neve Mehemmed Emin Inag volt. E névvel akarta az utolsó
özbeg uralkodó családból származását jelenteni, s csakugyan sikerült is
egy kis sereget gyüjtenie, s avval a kaszak fejedelem ellen harczra
szállnia. Ez azonban akkor még meglehetős hatalommal birván, ellenét
többször megverte, ki végre Bokharába menekülve ott nehány évig
visszavonultan élt. Párthivei azonban folytaták a harczot, s midőn már
némi előnyöket vivtak ki, egy negyven lovasból álló küldöttséget
menesztettek hozzá; melylyel ő vissza is tért, ismét kezébe vette a
vezényletet, s ez alkalommal nagyobb szerencsével, mert elűzte a a
kaszakokat, s trónra lépvén megveté alapját a máig uralkodó háznak,
melynek tagjai a tulsó lapon álló családfa szerint minden megszakadás
nélkül követték a trónon.
2. _Iltazar khan_ (1800–1804).
Folytatá a Bokhara elleni harczot, mert ez a kaszakok sülyedő hatalmát
támogatta. Mig ő Csihardsuj vidékén volt elfoglalva, a bokharaiak által
felbiztatott jomutok Khiva ellen rohantak, elfoglalták a várost, és
főnökük Tapisdeli vezérlete alatt kirabolták. Iltazar gyorsan vissza
akart térni, de visszamenetében a bokharaiak által megveretett, s
futásközben az Oxus habjaiban lelte halálát. Utóda lön fia
3. _Mehemmed Rehim_ (1804–1826);
kit Medrehimnek is neveznek. Rögtön a jomutok ellen forditá fegyvereit,
kiűzte őket a fővárosból, s gazdagon kárpótolta magát rajtok a
szenvedett veszteségekért. Nem kevésb szerencsével járt el a
karakalpakok ellen is, kik Ajdoszt alatt ellene fellázadtak, s kiket
csakhamar ismét engedelmességre téritett; kevesebb sikert arattak
fegyverei Kungrat ellen, hol rokonainak egyike iparkodott tőle a trónt
elvitatni, kivel aztán tizenhét évig tartó háborút viselt. Midőn ez idő
alatt e várost ostromlá, az állhatatos védő, nevetve sikeretlen
fáradozásait, egy nap a torony tetejéről átkiáltá hozzá:
Ücs aj savun, azaz: három hónapra aludt-tej.
„ „ kavun, „ „ „ dinnye.
„ „ kabak, „ „ „ tök.
„ „ csabak, „ „ „ egy neme a halnak.
A KHIVAI URALKODÓ-CSALÁD SZÁRMAZÁSI FÁJA.
Mehemmed Emin Inag.
(1792--1800).
|
II. Iltazar khán, (1800--1804).
___________________________________|_________________________
| | | |
Rahmanbirdi Töre. Rehimbirdi Töre. Kutlug Murad Inag. III. Mehemmed Rehim Khan.
___________________________________| (1804--1826).
| | | |
Mehrem Juszuf Beg. Abdullah Beg. Ivadullah Beg. |
(Csak rövid ideig uralkodott). | |
Egy fiú, |
ki a trónra jutott. |
____________________________________________________________|______________________
| | | | | |
IV. Allah Kuli khan. Szejd Mahmud Töre, Szejd Eszad Tangri Kuli. IX. Szejd Mehemmed Rahman Kul.
(1826--1841). (testvére, Töre. Töre.
| Szejd Mehemmed (A most uralkodó fejedelem).
| javára, lemondott
| igényeiről).
|___________________________________________________________________________
| | | | | |
Mehemmed Khodsa Szultan Gazi Szultan Mahmud Abdul Aziz VI. Mehemmed Emin V. Rehim Kuli
Töre. Töre. Töre. Töre. khán. khán.
(1843--1855). (1841--1843).
_______________________|________
| |
VII. Abdullah khán. VIII. Kutlug Murad khán.
(1855) (Csak három hónapig uralkodott).
Evvel azt akarta mondani, hogy van az év minden szakára külön
élelmiszere, melyet bent a városban kaphat; nincs tehát szüksége
kenyérre, s azért éhség által nem lehet hódolásra birni.
Atyja halálát megbosszulandó, Medrehim Bokhara ellen ment, melyben azon
időben Emir Szejd, egy lágyeszű fejedelem uralkodott, ki a dervisségre
adta magát. A khivaiak sok várost elpusztitottak Bokhara körül, s több
ezer fogolyt szedtek össze. Az emir, kinek ezt hirül hozták, azt
felelte: „Akhir Rigisztan amandur,“ azaz: megvan még a Rigisztan,[94] ez
biztos hely, s azért nincs mit félnie. Nagy pusztitások után Medrehim
zsákmánynyal terhelten hazatért, s uralkodása végszakában még Asztrabad
körül a tekkéket és jomutokat hóditá meg.
4. _Allahkuli khán_ (1826–1841),
a telt hazne (pénztár) mellett atyjától még a szomszédnépek közt
szerzett nagy befolyást is örökölte, melynek megtartása folytonos
háborúkba keverte. Bokharában a gyönge Szejdet az erélyes Naszrullah
követte, ki atyjának szégyenteljes veszteségeit jóvá akarván tenni,
háborút kezdett, melyben a khivai trónörökös Rehimkuli Töre megveretett.
Ugyanezen időben jött hire, hogy az oroszok Orenburgból Khiva felé
iparkodnak, sőt hogy a bokharai emir támadása is csak a hitetlenek
izgatásának eredménye. Nagy volt a kétségbeesés, mert hir szerint az
orosz sereg 80,000 emberből és 100 ágyúból állt.[95] Sokáig hiába várván
az ingilizek segélyét Heratból, a khán mintegy 10,000 lovast Khodsa
Nijaz Baj vezérlete alatt az oroszok ellen küldött, kik az Ügesikságon
át már az Atjolu tóig hatoltak előre, mely hat mértföldnyire van
Kungrattól. A khivaiak azt beszélik, hogy megtámadták az ellent, s
hallatlan mészárlást vittek végbe soraiban. Sokan elfogattak, s két
oroszt mutattak nekem Khivában, kik azon hadjáratból a fogságban
visszamaradtak, s később, nyiltan áttérve az iszlamra, a khán által
felszabadittattak, s ajándékot sőt még feleséget is kaptak tőle. A
győzelem után a khán Dövkara vidékén két felől sánczokat hányatott, s
ezeknek őrségét Khodsa Nijaz Baj-ra bizta, – de e sánczok már tiz év óta
elpusztulva s elhagyatva állnak. Allahkuli, hogy az oroszok elleni
szerencsét az istennek megköszönje, egy medreszét (collegiumot)
alapitott, s azt gazdag javadalmakkal látta el.
Más részről a Bokhara elleni háború folytattatott; a göklenek is
megtámadtattak, s nagy részök Khivába költözni kényszerittetett.[96]
5. _Rehimkuli khán_ (1841–1843).
Atyja halála után a trónra jutva, rögtön a dsemsidiekkel, azon persa
nomád néppel gyült meg a baja, mely a Murgab keleti partját lakja, s
melyből a khivaiak 10,000 sátort a főnökkel együtt az Oxus partján,
közel Kilidsbajhoz telepitettek. Más részről az akkor Merv birtokában
levő szarikok kezdtek az özbegekkel háborút. A khán ifjabb testvére,
Medemin Inag, küldetett ellenök 15,000 lovassal, de a Khiva és Merv
közti borzasztó úton a katonák soraiban betegségek ütöttek ki; s miután
ugyanekkor a bokharai emir Hezareszp várost ostromlá, az Inag gyorsan ez
ellen fordult fegyvereivel, legyőzte s békére kényszerité. Ugyanekkor
meghalván Rehimkuli khán, utódja lőn
6. _Mehemmed Emin khán_ (1843–1855),
ki, bár nem az örökösödési rend szerint, mert az elhaltnak fiai is
maradtak, de előbbi érdemeinél fogva igazságos igényeket támaszthatott a
trónra. Medemin khánt tartják az újabb időben Khiva legdicsteljesb
uralkodójának; mert a kharezmi királyságnak, a mennyire lehetett,
visszaadta 400 év óta elvesztett régi határait, s a környékbeli minden
nomádok legyőzése által a khánságnak ugy tekintélyét, mint jövedelmeit
jelentékenyen öregbité.
Két nappal utóbb, a mint a fehér nemezen magasra emeltetett, – a mi
Khivában és Khokandban a trónralépés jelvénye[97], – személyesen ment a
szarikok, ezen legvitézebb turkman törzs ellen, melyet a mervi termékeny
lapálylyal együtt meghóditani szándékozott. Hat hadjárat után sikerült a
mervi várat bevennie, egy Jolöten nevü s annak közelében fekvő más
erősséggel együtt. Azonban alig tért vissza Khivába, a szarikok újra
fellázadtak, s a Mervben hátrahagyott parancsnokot az őrizettel együtt
legyilkolták. A khán gyorsan uj hadjáratra kelt, melyben a dsemsidiek, a
szarikok ősi ellenségei is részt vettek. Ezek vezére Mir Mehemmed vivta
ki a diadalt, s az özbeg hősök nagy bosszúságára diadalmasan bevonult
Khivába.
A szarikok tehát meg voltak hóditva; de a tekkék, kik ekkor Karajap és
Kabukliban, Merv és Akhal közt laktak, az évi adót megtagadva
ellenségeskedni kezdettek; mire Medemin kényszerülve látá magát, még
turkman vértől párolgó fegyvereivel ujra egy másik törzs ellen fordulni.
Három hadjárat után, melyek alatt a homoksivatagban sok ember és állat
elveszett, végre sikerült a lázadók egy részét legyőznie, s jomutok és
özbegekből álló őrséget hagyott hátra két parancsnok felsősége alatt.
Szerencsétlenségre e kettő közt csakhamar viszály támadt, mire az egyik
visszatért Khivába, de büntetésül a khán által egy magas toronyról
lelöketett. E tettével a khán a jomutokat mind ellenségeivé tette,
titokban a tekkékkel kezdtek szövetkezni, s később halálának okai
lettek. Ez időben Medeminnek 40,000 lovasa volt, özbegek és más adózó
nomád törzsek férfiaiból; s e sereg egyik részét az oroszok ellen, kik
akkor az Aral tó keleti részétől Khiva felé közeledtek, Khodsa Nijaz Baj
sánczaira küldé. Másik részével azonban maga ment Mervbe, hogy ott a
szünni nem akaró turkman zavaroknak egy csapással véget vessen. Rögtön
bevette Karajapot és Szarakhsz (a régi Syrinx) ellen ment. Ennek
közelében egy dombon[98], sátrában pihentében, táborának közepette
nehány vakmerő ellenséges lovas által megtámadtatott; s ámbár
felkiáltott: „Men Hazret em!“ (én vagyok a khán!) feje levágatott, a
nélkül hogy szolgái közül csak egy is segitségére siethetett volna. A
levágott fej láttára, melyet a turkmanok a persa sahnak[99] küldtek
ajándékul, páni rettegés tört ki seregében. A hadak mindazonáltal
rendben vonultak vissza s útközben
7. _Abdullah khánt_ (1855–1856)
kiáltották ki uralkodóvá, ki alig érkezett a fővárosba, a trónviszályok
már megkezdődtek. Egy idősb koránál fogva tulajdonképen jogos
trónkövetelő, Szejd Mahmud Töre, minden molla s az ország nagyjai előtt
kardot vont, s az által vélte jogát érvényesithetni, ha a khánt rögtön
agyonvágja; de haragja lecsillapittatott, maga pedig később elzáratott.
A jomutok is két herczeget vontak magukhoz, kiket a trónra akartak
segiteni, de e szándék hamar kitudódván, a herczegek megfojtattak, a
jomutokra nézve pedig, mert ellenséges érzületök már bizonyos volt,
elhatároztatott, hogy meg fognak büntettetni. A khán nehány ezer
lovassal ment ellenök, de ők ártatlanoknak tetteték magukat, s miután a
törzs akszakaljai, a hódolás jeléül meztelen kardokat akasztva nyakaikba
mezitláb jöttek eléje, a khán ezúttal békét hagyott nekik. Két hónap
múlva azonban a jomutok ismét ellenséges indulatot mutattak; a khán
megharagudott, gyorsan 2000 lovast szedett össze s a most már nyiltan
ellenszegülő lázadókat magtámadta, – azonban szerencsétlenül. Az özbegek
futni kényszerültek, s midőn a khánt keresték, kiviláglott, hogy ő az
elsők közt esett el, s a többi halottakkal együtt észrevétlenül,
ugyanazon árokba dobatott. Utódjává neveztetett
8. _Kutlug Murad khán_ (csak 3 hónapig uralkodott),
az elhúnytnak ifjabb testvére, ki bátyja oldalán harczolt, és nehéz
sebekkel terhelten tért vissza. Nemsokára készült folytatni a harczot,
mely bátyjának életébe került, midőn a jomutok főnökei békeajánlatokat
tettek neki, s megigérték, hogy legközelebb a khán unokatestvérével
együtt, ki az ütközetben kezeik közé került, hódolatuk nyilvánitására
Khivában meg fognak jelenni. A khán és miniszterei ezen igéreteknek
hitelt adtak, kitűzték a napot, s a jomutok, legjobb lovaikon, legszebb
fegyvereikkel megrakva, 12,000 emberrel csakugyan megjelentek. A hódolás
napjának reggelén a khán először is rokonát fogadá, ki őt megölelvén,
alattomosan tőrt szúrt mellébe. A khán összerogyott s a turkmanok a
jelenlévő szolgákra rohantak. A nagy zavarban a mehter a vár falára
lépett, s annak ormairól tudtul adván a népnek a gaztettet, felszóllitá
a khivaiakat, hogy minden a városban lévő jomutot siessenek legyilkolni.
Az elkeseredett lakosság a turkmanokra tört, kik megrettenésökben
elkábulva, mint a juhok a mészáros kezében, vérzettek el a khivaiak
fegyvere, sőt sokan a nők kései alatt is. Khiva utczáin patakzott a vér,
s hat napig tartott, mig a holttesteket mind el tudták takaritani.
E mészárlás után nyolcz napig Khiva fejedelem nélkül volt, s ekkor a
koronát a nép a különben derék Szejd Mahmud Törének ajánlá; ki azonban
opium-szivási szenvedélye miatt ifjabb testvére javára a trónról
lemondott. S igy fejedelem lett
9. _Szejd Mehemmed khán_ (1856-tól máig),
általánosan lágyeszűnek elismert ember, kiről az olvasó már hallott
valamit. Uralkodása alatt a jomutokkal való polgárháboru sokat
pusztitotta Khivát; az előbbi khánok által alapitott gyarmatok szétdúlva
s elhagyatva állnak, mig a jomutok s özbegek egymást ölve, gyermekeiket
s nejeiket kölcsönösen rabszolgaságra vitték, addig a bevándorolt
dsemsidiek – e mondás szerint: „Inter duos litigantes tertius gaudet,“ –
a fegyvertelen lakosságot megtámadták, Kilidsbajtól Fitnekig egész
Khivát elpusztitották, s gazdag zsákmánynyal megrakodtan, 2000 persa
rabszolga kiséretében, kiket e zavarok alatt felszabaditottak,
visszatértek a Murgab partjaira.
Szegénység, epemirigy, döghalál, és a népesség fogyása végre békére
kényszeritett, midőn orosz befolyás által felizgatva egy Mehemmed Penah
nevü trónkövetelő Kungratban kitűzte a lázadás zászlaját, s Mangislakon
keresztül rögtön követséget inditott Asztrakhánba, az orosz padisah
védelmét kikérni. De e küldöttségnek elment a hire, s a követek útközben
megölettek. Később Mehemmed Penah, midőn orosz pénze elfogyott, saját
párthivei által meggyilkoltatott; a lázadás főczinkosai pedig
becsomagoltattak, az az: kezeik nedves bőrrel testükhöz varratván
Khivába küldettek, hol borzasztó halál várt reájok.
XVIII. FEJEZET.
BOKHARA. BOKHARA VÁROSA, KAPUI, RÉSZEI, MECSETJEI, COLLEGIUMAI. – A
KATALIN CZÁRNŐ ÁLTAL ALAPITOTT COLLEGIUM. – A MEDRESZÉK RENDELTETÉSE NEM
A TUDOMÁNY, HANEM A FANATISMUS ÉLESZTÉSE. – BAZÁROK. – A RENDŐRSÉGI
RENDSZER SZIGORUBB, MINT BÁRHOL ÁZSIÁBAN. – A BOKHARAI KHÁNSÁG. –
LAKOSOK: ÖZBEGEK, TADSIKOK, KIRGISZEK, ARABOK, MERVIEK, PERSÁK, HINDUK,
ZSIDÓK. – A KORMÁNY. – KÜLÖNFÉLE HIVATALNOKOK. – POLITIKAI FELOSZTÁS. –
A HADSEREG. – A BOKHARAI TÖRTÉNET RÖVID KÖRVONALOKBAN.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
_… regnata Cyro_
_Bactra… Tanaisque discors._
Horatius, _Od._ iii. 29, 27-8.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A. Bokhara Városa.
Bokhara város határát, melyet egy napi járásra terjedőnek mondtak nekem,
négy mértföldnyinél nem találtam nagyobbnak. Bár a vidék meglehetősen
müvelt, e pontban Khiva mégis nagyon tulhaladja. A városnak 11 kapuja
van: Dervaze Imam, d. Mezar, d. Szamarkand, d. Oglan, d. Talpacs, d.
Sirgiran, d. Karaköl, d. Sejkh Dselal, d. Namazgiah, d. Szalakhane, d.
Karsi, s két főrészre, a Deruni sehr-re (belváros) s a Beruni sehr-re
(külváros), valamint több városrészre osztatik, melyek közül a Mahallei
Dsujbar, Khiaban, Mirekan, Malkusan, Szabungiran a legnevezetesebbek.
A nyilvános épületeket, piaczokat az olvasóval már az első részben kis
előleges rajzban ismertettük meg, de mind e mellett meg akarjuk
kisérteni e pontról szóló jegyzeteinket röviden összefoglalni.
_Mecsetek._
A bokharai azt mondja, hogy szülővárosában 360, részint nagy, részint
kisebb mecset van, s hogy a jámbor müszülman szórakozásul minden nap
mást látogathat meg. Én a nevezett számnak alig felét találhattam meg, s
csak a következők emlitésre méltók: 1. Meszdsidi Kelan, melyet Timur
épittetett fel, Abdullah khán pedig megujitott. Az emir itt tartja a nép
nagy összecsődülése között pénteki imádságát. 2. Meszdsidi Divanbegi,
melyet bizonyos Nezr, Imamkuli Khán emir divanbegi-je (államtitkár) a
hasonnevü tóval és medreszével 1029-ben (1629) épittetett. 3. Mirekan és
4. Meszdsidi Mogak, földalatti épület, hol némelyek állitása szerint az
első müszülmanok, mások szerint az első tüzimádók tartották volna
vallási összejövetelöket. Az első állitás alaposabbnak látszik, mert
először is a tüzimádók, a városon kivül, a szabadban megfelelőbb helyet
találhattak volna, s mert másodszor sok kúfi felirat tanusitja ez épület
iszlami eredetét.
_Medreszék (collegiumok)._
A bokharai a medreszék számával is épen ugy dicsekszik és azt 360-ra
teszi, bár nincs több 80-nál. A legnevezetesebbek a következők: 1.
Medresze Kökeltas, épittetett 1426-ban; 150 czellája van, melyek
mindegyike 100–120 tillába kerül[100]. Az első osztály növendékeinek
évenkint öt tilla jövedelmük van. 2. M. Mirarab, 1529-ben épittetett és
100 czellája van, melyek mindegyike 80–90 tillába kerül, és 7 tilla
jövedelemmel bir. 3. Kosmedreszei Abdullah khán (az Abdullah khán
medresze-párja), 1572-ben épittetett, szintén körülbelől 100 czellája
van, melyek azonban kisebb értéküek, mint az előbbeniek. 4. M. Dsujbar,
1582-ben a hasonnevü nagy tudós s ascéta egy unokája által épittetett;
ez a leggazdagabban van javadalmazva, mert minden czella 25 tilla
jövedelemmel bir, de nem nagyon lakott, mivel a város legszélsőbb végén
fekszik. 5. M. Turszindsan, hol minden czellának öt tilla évi jövedelme
van. 6. M. Ernazar, melyet Katharina czárnő követei egyikével épittetett
fel, 60 czellával, mindegyik 3 tilla jövedelemmel.
Általában Bokhara és Szamarkand collegiumai okozták, hogy nem csak az
egész iszlamnak, hanem nekünk Europában is Közép-Ázsia főiskoláiról
rendkivüli fogalmunk volt. A fölületes szemlélő az ily intézetek
épitésénél nyilvánuló áldozatkészséget könnyen tarthatá a magasb
törekvés tanujelének. Sajnos, hogy az egész mozgalom csak a vak
fanatismuson alapul, s mint a középkorban, ugy jelenleg is ez iskolákban
egy kevés logikán (mantik) s bölcsészeten (hikmet) kivül kizárólagosan a
koránban s vallási kérdésekben adatik oktatás.[101] A tanulók összes
számát nekem 5000-re mondták. Ezek nem csak Közép-Ázsia minden részéből,
hanem Indiából, Kasmirból, Afghanisztanból, Oroszországból és Khinából
is csoportosodnak itt össze, s a szegényebbek az emirtől évdijt nyernek,
mert Bokhara a medreszéknek s az iszlam szigoru megtartásának köszönheti
a befolyást, melyet a többi szomszédos tartományon bir.
_Bazárok._
Oly bazárok, minőket a persa fővárosokban találhatni, nincsenek itt.
Csak egynehány van boltozva s kőből épitve, a legnagyobb rész fával vagy
náddal fedett, mely hosszu rudakra illesztetik. Különben többféle bazár
van: Tim Abdullah Khan, melyet a hasonnevü fejedelem Mesedből való
visszatérte után (1582) persa mintára épittetett; Resztei Szuzengiran,
hol a varró-eszközöket árulók, s r. Szarrafan, hol a pénzváltók s
könyvárusok állnak, r. Zergeran, az aranymüvesek-, r. Csilingeran a
lakatosok-, r. Attari, a füszerárusok-, r. Kannadi, a czukrot- s
édességet árulók-, r. Csajfurusi a theaárusok-, r. Csitfurusi, bazari
Latta a vászon árusok- és Timcse darajfurusi a füszerkereskedőknek helye
sat. Minden bazárnak saját akszakal-ja van, ki az emirnek a rend- s a
fizetendő dijakért felelős. A bazárokon kivül még körülbelől 30, mind
kis karavanszeraj van, melyek részint áruk raktárának, részint az
idegenek lakhelyéül szolgálnak.
_Rendőrség._
Bokharában oly szigoru a rendőrség, mint az előttünk ismeretes Ázsia
egyik más városában sem. Nappal a rejsz személyesen meglátogatja a
bazárokat s nyilvános helyeket, vagy kiküldi számos emberét s kémét, s
körülbelől két órával napnyugta után senkinek sem szabad az uton
mutatkozni. A szomszéd nem látogathatja meg szomszédját, s a betegnek
orvosság hiányában el kell vesznie, mert az emir engedélyt adott, hogy
őt magát is fogják el, ha a mirsebek (éji őrök) az utczán tiltott időben
találják.
B. A Bokharai Khánság.
_Lakosok._
A khánság jelenlegi határai keletről a khokandi khánság és Bedakhsan
hegyei, délről az Oxus a Kerki és Csihardsuj tulsó kerületekkel,
nyugotról s éjszakról a nagy sivatag. A határokat különben ép oly
kevéssé lehet pontosan msghatározni, mint a lakosok számát. Tulzás
nélkül 2½, millióra tehetni az összes számot, kik letelepedettekre s
nomádokra, valamint nemzetiség szerint özbegek-, tadsikok-, kirgizek-,
arabok-, merviek-, persák-, hinduk-, és zsidókra oszlanak.
_1. Özbegek._
Ezek ugyanazon 32 törzsből állanak, kiket Khivánál megneveztünk, de
kharezmi törzsrokonaiktól észrevehetőleg különböznek mind arczjelleg,
mind jellemre nézve. Bokhara özbegjei a tadsikok-kal szorosb
összeköttetésben éltek, mint a khivabeliek a szart-okkal, s e közben a
nemzeti jellegből s az özbeg egyszerü, őszinte természetességből sokat
is vesztettek. Mint a khánság uralkodó népe, mert maga az emir is özbeg
s a Mangit törzsből való, az ország haderejét is képezik, habár a magasb
rangu tisztek csak gyéren vétetnek az özbegek soraiból.
_2. A tadsikok._
Közép-Ázsia összes városainak ez ősi lakói, itt a legnagyobb számmal
vannak, miért is Bokhara az egyetlen hely, hol a tadsik nemzetiségére
büszke. Megemlékezik még előbbi hazája, a régi Khoraszan[102]
határairól: keleten Khoten (Khinában), nyugaton a Kaspi tenger, éjszakon
Khodsend, délen India. Kár, hogy e nép régisége s előbbeni nagysága
daczára minden bűnben s aljasságban a legnagyobb fokot érte el, s ha
bennök a régi Ázsiát, nemünk bölcsőjét látjuk visszatükrözve, ama régi
időkben csakugyan szomoru viszonyok lehettek.
_3. Kirgizek[103],_