Ettingenné. Nem. Nem hiányzik semmi. _Sírva_. Csak az életünk
boldogságát vitte el! _Hirtelen letörli könnyeit és összeszedi magát._
Hát kérem. _Hirtelen_. Nem hallanak itt bennünket?
Krehl. A bálnak vége. _Széthúzza a hátsó függönyt._ Látszik a park. És a
parkban… egy lélek sincs… csend és sötétség. _Összehúzza a függönyt._
Ettingenné. Hát kérem. Tiszta fejjel és okosan. Először is, mi a
tényállás. A tényállás: lányomnál: flört, nálam: bridge. Ön
értelmetlenül néz rám. Talán nem tudja, mi az: flört?
Krehl. Hogyne tudnám, főméltóságú asszony. Négy gyermekem van.
_Olympia megrémül._
Ettingenné. Annak ahhoz semmi köze. Ön téved. Flörtnek nevezzük azt az
ártatlan évődést…
Krehl _közbevág_. Ó! Pardon! Ezer bocsánat! Hogyne! Tudom! Flört az a
szelíd kis finom kokettéria, ártatlan kacérkodás…
Ettingenné. Úgyvan.
Krehl. Hogyne! Én ostoba! Ezer bocsánat! Összetévesztettem a
bridge-zsel.
_Ettingenné megrémül._
Ettingenné. Ön ismét téved. Bridge egy kártyajáték.
Krehl _bámul_.
Ettingenné. Bridge egy ártatlan játék, amit négyen játszanak. Flört egy
ártatlan játék, amit ketten játszanak.
Krehl. Köszönöm. Bocsánat tudatlanságomért. De vidéken élek.
Ettingenné. Szóval bridge és flört. Bridge részemről. Részemről,
alezredes úr. Flört, fájdalom, lányom részéről. Figyelmeztetem, hogy
legyen okos. Ön drága árat fizet azért, hogy családi titkainkba
beavatjuk. Nem szeretek túlozni, de az életével játszik. Azt mondta:
vannak gyermekei.
Krehl. Igen.
Ettingenné. Nahát. Ön apa és katona. Úgy beszéljünk egymással, mintha
itt ülne ő felsége és ránk nézne avval a hideg kék szemével.
Krehl _haptákban áll_.
Ettingenné. Köztünk most nincs hazugság, nincs színlelés és nincs titok.
Olympia, beszélj nyíltan, mint az orvos előtt.
Olympia. Könnyű, múló szimpátiával fogadtam ezt az embert. Bíztam az
egyenruhájában. Tiszt! Ő félreértette jóságomat és szemtelen lett. Most
már megértem. Tolakodó lett. Megsértettem, elkergettem. Most itt
tartunk.
Ettingenné. Ön beláthatja, hogy itt nem lehet a normális szabályok
szerint eljárni. Ígyvan?
Krehl. Igenis.
Ettingenné. Ne csudálkozzék azon, amit mondani fogok. Mi most e nélkül
az ember nélkül nem határozhatunk. Mondtam, hogy ne csudálkozzék, de ön
ismét értelmetlenül néz rám. Úgy látszik, ez szokása. De nem baj.
Azonnal ide kell hivatni.
Krehl. Kit?
Ettingenné. Azt az embert.
Krehl. A szélhámost?
Ettingenné. Azt.
Krehl. Az étteremben ül. Idehozatom.
Ettingenné. Ön ne «hozassa». Ön nem «hozatja». Ön kimegy, keres egy
boyt, a boy menjen Kovács kapitány úrhoz, én hívatom ide, bridge-ügyben.
Krehl _feszesen_. Kimegyek, keresek egy boyt, a boy menjen Kovács
kapitány úrhoz, főméltóságod hívatja ide flört… pardon… bridge-ügyben.
Ettingenné. Úgyvan.
_Krehl jobbra kisiet._
Olympia. És én, anyám?
Ettingenné. Itt maradsz.