Lina. Hát nem hallgatsz meg? _Albert int, hogy beszéljen, amit akar._
Szóval, ezen a mai díjlovagláson a kapitány úr megnyerte az első díjat.
Albert. Teljes joggal.
Lina. Ez nem érdekel. A lovasság lovagoljon jól, ez kötelessége. De a
vállán egy dupla szalag lobogott. Az Ettingen-színek. Piros és kék. A
szép udvarhölgy családjának a színei. Feltűzte kokettériából. És kérlek,
az a tisztelgés a végén, mikor a díjat megkapta! Az a vad
odagaloppirozás Olympia páholyához! Az a roham szinte szimbólikus volt!
Én ott ültem Johanna mellett. Az az elvörösödés, amit mindenki látott!
Albert. Ki vörösödött el?
Lina. Olympia. A kapitány már vörösen lovagolt oda. Vállán a család
színeivel. Piros és kék. Ez tüntetés, kedves Albert. Ezt azért merte
csinálni, mert felbátorította az, hogy folyton együtt vannak, nap-nap
után. Én nem értem sem Ettingennét, sem Olympiát. A hatalmi mámor
elvette a józan ítéletüket. Azt hiszik, mindent szabad. Ha ezt a császár
megtudja! Ha csak a felét, ha csak a tizedrészét tudja meg!
_Kis szünet._
Albert. Drága Linám, énreám ne számíts, mert én nem mondom meg neki. Ez
az egy biztos.
Lina. Mert te is félsz az öreg Ettingentől. Hja, ő felsége hadsegédje
nagy hatalom!
Albert. Nézd, Lina. Nekem van egy eszmém. Ebből elég volt. Végig
hallgattalak és most azt indítványozom, hogy zárd le azt a többéves
akciót, amely azzal végződött, hogy nem te lettél az udvarhölgy, hanem
Olympia hercegnő. Hagyj te nekem ezekkel az intrikákkal békét. Én az ő
barátjuk vagyok. Hiába kínozol, én még csak el se szólom magamat. Ezt ne
reméld. Soha az életben nem szóltam el magamat és soha semmiféle
intrikában nem vettem részt. _Kis szünet után._ Fantasztikus! Én félek
lóra ülni!
Lina. Te ezt intrikának nevezed?
Albert. Hát mi?
Lina. Kritika. A felséges császári család érdeke szívemen fekszik,
mindhalálig. A trónörökösné egyszer császárné lesz. És Olympia akkor a
legnagyobb női hatalom lesz a monarchiában, fájdalom. Már pedig ha nem
becsüli meg magát, akkor ez a… ez a…
_Ettingenné belép._
Lina _szemrebbenés nélkül folytatja_… ez a csudálatos, méltóságteljes,
rendkívüli nő… Olympiáról beszélek, édesem és épp mondom Albertnek, hogy
arra a csudás perspektívára gondolok, ha valaha Olympia a legnagyobb női
hatalom lesz…
Ettingenné. Te nem arra gondolsz, Lina. Te valami más gonoszságot
beszéltél. Csak én nagyon hirtelen jöttem be és te most ebbe az irányba
kanyarítottad a mondatot. Ismerlek.
Lina. Már megint ez a hang?
Albert _magában_. Éppen én vagyok az, aki félek lóra ülni!
Ettingenné. Igenis, már megint ez a hang és örökké ez a hang. Én téged
állandóan ellenőrizlek. Ne érezd magad egy pillanatig se kontroll
nélkül.
Lina. Miért?
Ettingenné. Mert rögtön leszúrsz. Mi van a kezedben?
Lina. Legyező. Miért?
Ettingenné. Csak látni akartam, hogy nem tőr-e?
Lina. Te csipkedsz engem, édesem.
Ettingenné. Csak csipkedlek, édesem? Azt hittem, csíplek, édesem.
Lina. Nem is érzem.