_A magasrangú vendégek számára elkülönített kis társalgó szalón a
Palace-Hotelben, földszint, a bálterem és az olvasószobák közt. Jobbról
és balról elől függönyös ajtók. A szalón hátsó felét nagy nehéz függöny
képezi, mely most elzárja a szalónhoz tartozó terraszt. A hotel
nagytermeiben bál van; ő felsége születésnapjának tiszteletére. Eleinte
igen halkan beszűrődő tánczene. Pár perccel éjfél után._
_Mikor a függöny felgördül, jobbról belép Lina grófnő, igen csinos 40–45
éves dáma. Utána rögtön Albert gróf 55 éves, frakkban, nagy
rendjelekkel. Lina leül és helyet mutat Albertnek._
Lina. Ülj le, kérlek.
Albert _leül_. Kérlek. Mit parancsolsz, kérlek? Most itt vagyok. Rémesen
idegessé teszel evvel a sok integetéssel. És különböző titkos jelekkel.
Mit óhajtasz?
Lina. Beszélni akarok veled.
Albert. Kérlek. Tessék. Most itt ülök. Halljuk.
Lina. Olyan kellemetlen neked az, ha beszélni akarok veled? Hátha fontos
és sürgős az, amit mondani akarok?
Albert. Ez ugyan nem valószínű, édes Linám, de… kérlek. Itt ülök.
Halljuk.
Lina. Te nemcsak rokonunk, hanem a császár ő felsége főistállómestere is
vagy.
Albert. Úgyvan.
Lina. Te szívvel-lélekkel ragaszkodol a felséges császár családjához és
annak minden érdekéhez.
Albert. Nem is lehet jobban. Tovább.
Lina. Ma ő felsége születésnapja van és még ezen a kis osztrák
fürdőhelyen is minden a felséges császár dicsőségét zengi. Csodálatosan
mély monarchisztikus hangulat van. A néphimnuszt játszták. Én sírtam.
Reggel dörögtek az ágyúk.
Albert. Dörögtek. Sírtál. Tovább.
Lina. A hangnem ellen, amelyet velem szemben használsz, nem tiltakozom,
mert ez már tradició a mi családunkban. Linával mindenki így beszél. A
tárgyra térek. Kedves cousin. Ez az az óra, amikor komolyan meg kell
neked mondanom, hogy bátyád sógora cousinjének elsőszülött leánya ellen
kifogásom van.
Albert _felkel_. Minek ez a hosszú genealógia?
Lina. Ülj le. Ez az én jogcímem a beavatkozásra. Fájdalom, ilyen hosszú.
Ülj le. Hallgass meg. Olympia hercegnő nem becsüli meg magát.
Albert _szemrehányólag_. De Lina!
Lina. Ez erős szó, belátom. De szándékosan használom. Te tudod
legjobban, milyen szigorú ilyen dolgokban a császár ő felsége.
Albert. Azt a rettenetes szót magyarázd meg, hogy: «nem becsüli meg
magát.» Ezt indokolni tartozol.
Lina. Tudom. Ime az indokolás: Olympia hercegnő, a trónörökösné első
udvarhölgye egy közönséges huszárkapitánnyal flörtöl egy osztrák
fürdőhelyen. És a föld nem mozdul meg alattuk.
Albert _hallgat és nagy füstöt fúj_.
Lina. Én látom a hallgatásodat, bár füstfelhőbe burkolod. _Albert
mozdulatára._ Nem, nem! Te hallgattál. Úgy látszik, nem alaptalan a vád.
Egy kapitánnyal. Mit Herrn Rittmeister Kovács vom k. u. k. nem tudom,
melyik Husarenregimenttől. Herr Kovács. Még csak nem is «von» Kovács.
Összesen két hete, hogy itt vannak. Két hete ismerik. Ez sok, ameddig ő
elment. Pedig milyen óvatos anyja van! És az ezt tűri. És az apja egy
herceg Plata-Ettingen, lovassági tábornok, ő felsége hadsegédje. És a
leánya ezt meri! Mit szólna Fülöp, ha ezt tudná? Ő, aki úgyszólván
oroszlánként küzdött, míg leányát erre a polcra emelte. Nos, mit
felelsz?
Albert. Ezen a polcon te szerettél volna ülni.
Lina. Úgyvan. Miért tagadjam? De én másként is viselkedném.
Albert. Lina, te igen veszélyes intrikát folytatsz. Lina, te
elvesztetted a mértéket. Lina, te énreám ne számíts. Én nem tűröm ezt a
hangot, amelyen te Olympiáról beszélsz. Ezt nyíltan kimondom. Nem tűröm.
Olympia egy hófehér és jéghideg hölgy. Az ő női tisztasága minden
kritikán felül áll. Ezért is lett azzá, amivé lett. Mintája a
szoborszerű fenségnek. Hogy merészelsz te ezzel a görög istennővel
szemben ilyen szót használni: «flört?» Egyáltalán hol tanultad ezt?
Lina. Bocsáss meg, ő is ember. Ezt onnan tudom, mert rokonom. Húsz éves
volt, mikor férjhez ment Orsolini herceghez és egy év mulva már özvegy
volt. Gondold meg, azóta tizenegy év telt el és ő…
Albert. Úgy él, mint egy szent. _Parancsolóan_. Mint egy szent!
Lina. Úgyvan. Tehát illenék, hogy ezt most ne hagyja abba. Elismerem,
hogy nehéz az élete. Egy ilyen szép, különös, érdekes asszonynak…
Albert _türelmetlenül_. Szóval: mi a konkrét vád?
Lina. A kapitány. A kemény magyar kapitány. Aki naponta a mamájával
bridgezik.
Albert. Igen kitűnően. Úgy kártyázik, mint egy ördög.
Lina. Táncol.
Albert. Csárdást pompásan, valcert kevésbbé.
Lina. Olympiával lovagol.
Albert. Nagyszerűen, bár túlmerészen. Nem is lehet vakmerőbben.
Lina. Nekem antipatikus ez a vadsága. Katona a háborúban legyen vakmerő.
Albert. Azt nem tudja kivárni. Száz évig nem lesz háború. Én élvezettel
és csodálattal nézem a lovaglását.
Lina. Mi az? Te is imádod? Hát ezt mindenki imádja?
Albert. És te?
Lina. Nekem mindegy. Egy katona a császár egy millió katonája közül. Egy
magyar paraszt.
Albert. Ez a kifogásod ellene?
Lina. Nem. Tudod te már, mi a kifogásom. De most azért ülök itt veled,
úgyszólván félrevonulva ebben a hotelhelyiségben, mert ami ma délután
történt, az túlment a határon. Ma délután a díjlovagláson, amelyen te
természetesen nem vettél részt…
Albert. Mi az, hogy «természetesen?» Nem vettem részt, mert nem akartam.
Mit akarsz kérlek te azzal mondani, hogy «természetesen?» Talán félek
lóra ülni?
Lina. Azt éppen nem mondtam.
Albert. Mi az, hogy «éppen?» Hallatlan, milyen csípős nyelven beszélsz
velem!
Lina. Ne akadj fenn mindenen, Albert.