(Blériot-éknál reggel 10-kor még be vannak csukva a spaletták. Őnagysága
édesen alszik még: a nagy aviatikus pláne, sőt monopláne, hortyog.
Egyszerre felhorkan és ledobja az egyfedelű paplant.)
A nagy aviatikus: Hopp! Hallo! Kérek helyet. Csak hagyják, uraim!
(Leszáll az ágyról. A leszállás, 10 óra 5 perc és 11 másodperckor, elég
símán történik: először a hátsó rész érinti a földet, a csavar az
ütközéskor kissé megsérül. Nagy ováció.)
Őnagysága _(franciául)_: Kanszt nicht acht gébn?
Gyerekek _(mind az öten előrohannak és ordítanak)_: Lepotyog a papuka!
Lepotyog a papuka! Kérem, bácsi, fogják meg a papukát.
A nagy aviatikus _(megdörzsöli a motort)_: Madame, a nagy francia nemzet
hódolattal néz önre, köszönöm uraim, ó, semmi uraim, mais c’est rien.
Sarolta, hozzál kávét. _(A gyermekeihez, franciául.)_ Ne krics. – Mi van
ma? Tizenötödike van ma?
Őnagysága: Mész napszámba?
A nagy aviatikus _(dühösen és határozottan)_: Hát máma nem röpülünk. Hát
máma nem röpülünk. _(Az asztalra üt háromszor és négyet köp, szabályos
időközökben.)_ Elég volt, a kutya istenit, le Dieu du chien. Sarolta,
hallgass ide. Fölpakoljuk a gyerekeket és kimegyünk a Bois de
Budeuche-be. Egész nap megyünk, érted? _(Boldog sóhajjal.)_ Gyalog,
gyalog megyünk, jól rajta a földön, csoszogva… _(Vad vággyal.)_ Te
Sarolta, én négykézláb fogok menni.
Őnagysága _(a naptárnál)_: De huszonnégy lóerőre berendezett madárkám,
hiszen máma ide az van írva: »Október 17-én felszállás Budapesten, en
Hongrie«.
A nagy aviatikus _(hirtelen leül, elkeseredetten)_: Püff. A teremtésit.
Sa création. Ezt elfelejtettem. Hát nincs, nincs, nincs nyugalom. Hát
nekem repülni kell. Hát én egy kis madár vagyok. Csip, csip, csiripip,
pí! pí! _(Szomoruan csipog.)_
Őnagysága _(kendermagot ad neki)_: No jó, Blérikém, no jó. Csak menj
szépen. Fő az üzlet.
A nagy aviatikus: Tudom, tudom. _(Benzint sír.)_ Fő az üzlet. A keserves
rézangyalát ennek a világnak! L’amer ange de cuivre de ce monde. Hol a
fenébe van az a Budapest?
Őnagysága: Az egy nagy, kirgiz tábor a Danube partján. Tót és izmaelita
menekülők alapították tavaly novemberben. Volt az ujságban.
A nagy aviatikus: Az más, az Messzina pusztulása, amire te gondolsz, és
nem is november. Budapest… _(Szigoruan a kis Mauricehoz.)_ Maurice, hol
van Budapest?
Maurice _(szemtelenül)_: Vörös tenger, jobbra, a második sziget.
Őnagysága: És ide mész te röpülni?
A nagy aviatikus: Hát mit csináljak? Muszáj. Maurice, hozd be a fogasról
a monoplánt és a kalapomat.
Őnagysága: Ugyan, csak nem viszed azt az új monoplánt, a béléssel? Jó
oda abba a Gobi-sivatagba a régi is.
A nagy aviatikus: Hát hol van a régi?
Őnagysága: Benn van a hálószobában, de egy kicsit ki kell kefélni.
Julcsa, hozza be a monopli-t. _(Julcsa begurítja.)_
A nagy aviatikus _(megnézegeti, alánéz, fölemeli a szárnyat)_: Na fiam,
ez már elég… Na, abba a Turkesztánba azért jó lesz… Hanem itt hozzá kell
varrnod a tengelyt, mer’ leszakadt… Hm, ejnye… _(Sugva.)_ Mondd csak,…
őő… ki van ez terpentinezve?