A nagy aviatikus _(tovább nézegeti a monoplánt, egy kereket cérnával
összecsomóz a tengellyel)_: Ejnye, ez a motor… van gummiarábikum?…
Disznóság, hogy nincs gummiarábikum… _(Nyállal próbálja összeragasztani
a motort.)_ Itt egy kicsit megfoltozhatnád… _(Belenéz a csónakba; –
rosszkedvüen visszakapja a fejét.)_ Hányszor mondtam már, hogy ne
fektesd bele éjjelre a gyereket?
Őnagysága: Most te csak siess, mert elkésel. Abba a Kamcsatkába jó lesz.
A nagy aviatikus: De mégis, ki kell próbálni… _(Féloldalt beleül a
gépbe, fölemelkedik és nyikorogva döcög pár lépést a levegőben, aztán
megáll görbén.)_ Gyerekek, fujjátok. _(Gyerekek, mind az öten hátulról
fujják. A gép nekilódul és lever egy vázát.)_ Hisz egész jó. _(A motor
hátul kiszakad és kilóg a benzin.)_
Őnagysága _(franciául)_: Kanszt nicht acht geben azzal a nyavalyás
izével? Szállj le má’ és vidd el.
A nagy aviatikus: De itt hiányzik még öt lóerő… Julcsa, hova tette a
lóerőket? _(Leszáll. A csavar beleakad a jobbszárnyba és kilyukasztja a
dugattyut. A benzin leesik a csónakba, a hajó orra betörik és vérezni
kezd. A kormányrúd széthasad és a turbinatengelyre csavarodik.)_
A nagy aviatikus _(megvakarja a fejét)_: Hm… Ez mégse lesz jó.
Őnagysága: De az istenért, már féltizenegy! Vidd, ahogy van.
A nagy aviatikus _(dühösen)_: Hát adjál egy kis spárgát és
spanyolviaszkot! _(Mérgesen felszedi az egész monoplánt és a hóna alá
csapja.)_ Gyerünk fenébe, a keservit, son amertume. Én egy szegény kis
madár vagyok. Én szeretnék négykézláb… És ez a randa monopli…
Őnagysága: Azoknak a zuávoknak jó lesz. Rohanj!
A nagy aviatikus _(rohan)_: Hol van az a Pestis? És még a beszédet se
tudom. _(Hadar.)_ »Ó semmi, tisztelt uraim, ó nagyon örülök, ó a La
Manche is semmi volt… magasztos érzelmekkel suhantam a habok fölött… a
lovagias magyar vendégszeretet… ó levegő… ó a szent repülés…
meghódítottuk…« _(Eltűnik a keleti láthatáron.)_