(A legrégibb időktől 1909. évi november hó 10-én délután 3 óráig.)
Ősidők.
Abból a nagy világködből, melyből állítólag Földünk és a konkurrens
bolygók kezdetüket veszik, Buda, mint egy kemény, kissé ragacsos vakarcs
vált ki, melyet az Alkotó keze nem tudott eléggé átgyúrni. Később, mikor
a föld kihült, úgy hogy már éppen föl lehetett volna tálalni, az
általános berendezkedés alkalmával ezt a vakarcsot sehova se tudták
elhelyezni. Próbálták Ázsiába tenni, de legurult a Bengáli-óceánba és
össze-vissza görbült, úgy hogy Afrikába nem akarták fölvenni, mert
rontotta az ensemble-t és különben is már minden hely el volt foglalva.
Az intézőbizottság ezután több helyen próbálta elhelyezni, de
sikertelenül, mert a rendezkedő Föld »Nem oda, buta« kiáltással
mindenünnen elkergette őket. (Az általános kihülés következtében náthás
Föld a »buta« szót »Budá«-nak ejtette: innen a tárgyalt földrész neve.)
Végre az Alkotó a már javában bőrző Magyarországhoz fordult, ahol a
szépítészeti bizottság elfogadta a Buda nevű vakarcsot és elhelyezte
szemben a Deák-szoborral.
Történelem előtti idők.
A történelem előtti időket, mint kutatásaink bizonyítják, Buda békés
fejlődésben töltötte. Ekkor nőtt meg a még kicsi Gellérthegy,
citadellával, ekkor nőtt meg a Széna-téri vicinális, mely azonban azóta
már Szentendrére ment és ekkor nőttek meg az óbudai házmesterek.
Első lakók.
Buda első lakói Kr. e. 0216-ban sváb bevándorlók voltak, melyek a
pincékben és hálószobákban telepedtek meg. Ezután Kr. e. 80-ban jöttek a
patkányok, majd Kr. e. 20-ban a poloskák. Később néhány ember is jött,
de már nem lévén hely, ezeket a halászbástyára állították sorba, ahol
esténkint még ma is láthatók.
Ősvallás.
Buda őslakói természetesen Buddha-vallásuak voltak: szertartásaikat a
Gellérthegyi barlangban végezték s végzik még ma is; – idegeneknek azért
nem is ajánlatos a barlang látogatása.
Nyelv.
Az őslakók nyelve régóta a filológusok kutatásának tárgyát képezi: a
teuton, cimber, vogul, osztják és keverick nyelvtörzseknek érdekes
vegyüléke ez; az eskütéri halpiacon szabad ég alatt tartott akadémiai
üléseken tanulmányozhatjuk legjobban ezt a titokzatos idiómát. Néhány
fáradhatatlan buzgalmú nyelvtudósunk érdeme, hogy e nyelvnek már három
szaváról, s pedig ezekről: »rámatáma«, »rámatúri«, »rámatánsz« –
sikerült kitudni, mit jelentenek, s hogy egyszerűen e német
kiejtésekből: »räumen thun wir«, »räumen thue ich«, »räumen thun sie«
származnak.
Középkor.
A mohácsi vész után Buda százötven, koronaértékben háromszáz évig a
törökök kezeiben volt, ami, tekintve, hogy a törökök ritkán mossák a
kezüket, ma is nagyon meglátszik a városon. Ebben az időben érkezett meg
a Duna is Bécsből, amely császári rendeletre keresztülfolyt Budán és egy
darabot levágott belőle.
Buda további története nyugalmas és csöndes: világtörténeti fontosságú
esemény csak egy zajlott le itt: a budai kutyavásár ez, melynek óriási
jelentőséget és páratlanul izgató érdeket kölcsönöz ama hallatlan
körülmény, hogy csak egyszer volt. Erről még többet.
Újkor.
Körülbelül a XVII. század közepén bevándorló sörkereskedők különös
hírekkel riasztották fel Budát. E hírek szerint a Duna túlsó partján
(ahova, tekintve, hogy a budai korcsmák ablakai nem arra nyílnak, a
budaiaknak még nem volt alkalmuk kilátást nyerni), tehát a Duna túlsó
partján már kétszáz éve idegen néptörzsek várost építettek és a
legszemtelenebb módon fixirozzák odaátról a budai tejkereskedők
templomba menő szende leányait. Kiderült az is, hogy a tolakodó várost
Peszt-nek hívják, azokról az Ófen nevű kályhákról, melyeket a budaiak
átdobáltak használat után.
Buda lakossága »Téziz a sveinerei« jelszóval ünnepélyes megbotránkozását
fejezte ki a sajnálatos események felett: egyúttal elhatározták, hogy
fallal kerítik körül a várost, a sértő viselkedésű szomszédok
közeledését ekként megakadályozandó. – De ekkor hallatlan szemtelenség
történt. Kitűnt, hogy a pesti oldalon már előzőleg hidakat kezdtek el
építeni, amelyek éppen most értek a budai partra. Hiába nyomták vissza
dühösen a budaiak a hidakat, a túlsó parton még jobban nyomták őket.
Erre a budaiak a Lánchidat hirtelen eleresztették, mire a Lánchíd a
túlsó nagy nyomástól beleszaladt a Várhegybe és Pesten hasraestek az
emberek. Igy származott az Alagút. Pesten aztán visszahúzták a
Lánchidat.
Jelenkor.
Most azonban már nem lehetett megakadályozni, hogy a pestiek átjárjanak
Budára. A budaiak erre bosszúból kitalálták a propellereket, melyekre a
gyanutlan pestiek felülnek, mire a budai oldalról visszaküldik őket
azzal a megokolással, hogy elvesztették a jegyük egyik felét, amit pedig
odaát leszakítottak. Akik mégis ki tudnak szállani, azokat a Margithíd
alatt félmeztelen, fogcsattogtató irgalmasok rohanják meg nemzeti
viseletben és tomahaw-kot forgatva fejök felett, kihúzzák a fehérbőrüek
összes fogait.
Buda története innen kezdve a csöndes és békés visszafejlődés képét
mutatja.
Udvari élet Budán.
Végre azonban elérte Buda is megérdemelt jutalmát. Az 1900-ban épített
monumentális királyi vár pezsgő életet teremtett a lágymányosi
metropólisban. A nap minden órájában csapatostul érkeznek európai
uralkodók. Ilyenkor igazán kedves képet nyujt a füstölgő, pöfékelő
várkastély, melynek minden ablakából barátságosan integet egy apostoli
király. Ezek után Buda nyugodtan és büszkén tekinthet jövőjébe.