XXII. FEJEZET. Árulás.

Igen, a hor-Dhár eltűnt.

És nem sokáig kellett kutatniok az eltűnés okát. Alig értek le a

völgybe, borzadva vette észre a tábornok, hogy minden oldalról tolongva

és vadul közelednek feléje az éhestekintetű irokézek. Mindegyiknek

kezében éles, villogó Kéz-I-rat (az irokézek kegyetlen fegyvere)

suhogott.

A tábornok megállt.

Ekkor a Fő-Pin-Cér lépett hozzája és izgatottan súgta fülébe:

– Önt elárulták. A hor-Dhár azt mondta ezeknek, hogy ön

Vicla-Pszerkesz-Teő. Meg fogják önt támadni.

Csakugyan, borzasztó roham következett. Fenyegetőző, kiabáló tömeg sűrü

falanxa vette körül a tábornokot: a Kéz-I-rat-ok suhogtak.

Sanssou nagyon elsápadt és némán harapott ajkába.

– Végünk van! – súgta Pussnak. – De úgy fogunk meghalni, mint férfiakhoz

illik. Add fegyvereimet.

Görbe tükör · 第 47 / 156 题