Ekkor az egyik főnök, Bé-La, lépett feléjük. Fekete folyadékkal kínálta
őket: a hor-Dhár intésére Sanssou megitta a folyadékot és a fenekén
elhelyezett fadarabokat és dohányleveleket is, ami, úgy látszik, szent
növénye e vidéknek. A főnökkel később a hor-Dhár útján beszédbe
ereszkedtek: néhány érdekes dolgot mondott el a wigwam életéből, amit a
tábornok jegyzőkönyvébe vezetett. Felmentek a Ter-Rasz fennsíkra is,
ahol a hor-Dhár megmutatta nekik a hirhedt Pes-Tifu-Tár barlangot, ahol
egy sötét, félelmes tekintetű vad ült komoran. A bennszülöttek Dass-nak,
azaz Félelemnélkülinek nevezik és rettegnek tőle: barlangjába behurcolja
és felfalja az irokézeket. És lehúzza róluk a leplet. Most is egy csomó
meztelen irokéz ült körülötte, akiket az imént leplezett le. Feketét
ittak.
Megmutatta a hor-Dhár a Niuggat-barlangot is, melynek közepén Adyosz, az
adióták vallási szektájának bálványa állt, melyet ha-Tvani, a dúsgazdag
irokéz faragott. A szertartásokat Os-Vát, a főpap végzi: két hétben
egyszer kinyitnak a balszárnyon egy zsilipet, mire harmincegy verset ad.
A tábornok és Puss pár lépésnyire borzongva nézték a komor tekintetű
főpapot, aki éppen néhány sihedert tanított a szertartásokra, kezében
fésüvel. Hirtelen felállt és egyenesen a tábornok felé tartva, szörnyű
energiával »cikk«-et kért tőle. Belátván az esetleges küzdelem
egyenetlen voltát, a tábornok jobbnak látta meghátrálni és Puss-sal
együtt nyakra-főre rohantak le a fennsíkról. Ekkor történt, hogy a
tábornok csodálkozva kiáltott fel:
– Hol a hor-Dhár?