Este 7 órakor, szeptember 15-én, Sanssou tábornok és Puss, a hűséges
szolga, ott állottak a Nagy- vagy Gizella-út elején: még ezen az estén
át akartak kelni a Stefánia-korzó nevű zuhatagon, szemben a Kolegerszky
wigwam erődítményeivel, ahol élelmiszerhez reméltek juthatni.
Az ég derüs volt; – dermesztő meleg és nehéz hagyma-illat fujdogált a
Király-utcai pampák felől.
A tábornok földre szegezte műszereit és számításokba merült: a Szélesség
38° 41′-án, a Hosszúság 47°-án és a Büdösség 100°-án voltak. A szomszéd
falvakból összecsődült néhány bennszülött és vad hejehujja mellett
egészen sajátságos belföldi dalokat üvöltöttek.
Néhányat föl is jegyzett a tábornok: