Igenis, nagyságos úr. Majd beszélek vele. _(Csitítja Ádámot.)_

Álhirlapirók kara _(távolból)_:

Hehe! Hihi! Bruhaha!

Madách Gábor, Madách Pista

Pitiáner nimolista

Ája, mája,

Nem volt neki koronája,

Száz koronája!

Két koronája!

Egy koronája!

Holnap megadom!

Ho… o… ol…

Ádám:

Elég – elég… ó, borzalom fog el!

Lélektelen vásárt találtam ott,

Hol eszméket s igazságot kerestem.

De mondd –: a zsenge gyermeklelkeket,

Kiket nemesb csirába hajthat ám

Egy jóltevő s irányító hatalm: –

Ki istápolja gyenge lelküket

E zord s rideg és számító világban?

Lucifer:

Jöjj hát és láss.

_(Felmennek a karzatra.)_

És nézd meg őt magad.

_(A karzaton ül a modern »Nyaggat« című revü szerkesztője, mint Tudós,

fehér köpenyben. Anyák gyermekeiket hozzák elébe. Éppen egy gyermeket

tapogat.)_

Egy előfizető:

Tudós – véleményed?

Szerkesztő:

Ebből műkritikus lesz.

Ádám:

Hogyan? E nyirkosszivű bölcselő

Nem fél-e zsenge gyermeklelkeket

Az Eszme szent honába vonni be?

_(A Tudóshoz fordul.)_

Mester! beszélj hát – távolból jövénk.

Hogyan lehet, mondd, hogy erő s anyag

Magában egy, de külhatásra más:

Előtted egyként megnyilatkozik?

Szerkesztő:

Mit akar? Kéziratot hozott?

Ádám:

Ezt nem értem.

Szerkesztő:

Mondja, mibe hisz ön: a neo-impresszionizmusba, vagy a

nio-neo-impresszionizmusba?

Ádám:

Lucifer! Mi ez? Megint az »i« betü?!

A homouzjon átkos végzete!!

Szerkesztő _(fejalkatát vizsgálja)_:

Na jól van, írja le ezt a mondatot: »Az élet egy fekete hajó«.

Lucifer _(súg)_:

Mind nagy betüvel írd, Ádám, te ló.

Szerkesztő _(megnézi)_:

Nem jó. Versekhez nem ért, azt már látom. Hanem maga biztosan kitünő

zenekritikus. Maga zenekritikákat fog nekem írni. Érti?

Ádám:

De nem, hogy vennék tollat s kérkedőn

A hangok szent művészetébe én

Kontárkodó, birálgató szavakkal –

Hiszen nem értem s nincs tanúlatom.

Szerkesztő:

Ne beszéljen. Én azt jobban tudom, hogy maga mihez ért. Azonnal üljön le

és írjon egy zenekritikát. Mars.

Ádám _(ijedten leül)_.

Lucifer _(súgva)_:

Ne félj – hiszen Hellászban harcolál

S Achilleszt büszke karddal átdöféd –

S most borzadasz?

Ádám _(remegve rágja a tollat)_:

Mi volt az ehhez? Ezt mégsem merem.

Mit írjak és miről? Hisz nem tudok.

Szerkesztő _(Luciferhez)_:

Maga ne zavarja, az ebattát. Hagyja dolgozni. Magában különben egy olyan

neo-primitív költőt sejtek. Maga üljön le és írjon valami gyerekverset.

Érti?

Lucifer:

Görbe tükör · 第 8 / 156 题