_(Az »Ember Tragédiájá«-nak újonnan felfedezett része, mely az eredeti
kiadásból véletlenül lemaradt s mely a Keppler- és a Tower-jelenet közé
volt ékelve. Madách Imre utólagos jóváhagyásával kiadjuk.)_
–
Fényes helyiség a New-York irodalmi kávéház földszintjén. Elől asztalok
és székek, könyves- és ujságospolc. Pincérruhás férfiak
sürögnek-forognak. Olvasásba és írásba elmélyedt vendégek. Egy kis leány
ibolyát és Pesti Futárt árul. Az ablakokon keresztül széles pászmákban
süt a Nap. Távolról _Kar_ énekel: eleinte alig hallhatóan, aztán
erősebbé válik, mintha közelednék a hegyek felől.
Álhirlapirók kara _(távolból)_:
Zúg a tenger, zúg az élet:
Ez nem véletlen, ez vélet,
Zúg az által, zúg a főleg,
Ó, előleg! Ó, előleg!
Téged isten hol ver, hol ver,
Ó, revolver! Ó, revolver!
Akadna egy tutis talán,
Ó, átalány! Ó, átalány!
Lapot kéne alap’tani!
Ó, Hatvany! Ó, Hatvany!
Csinálni kéne új revüt
Ó, az beüt! Ó, az beüt!
Napilapot, alabárdost,
Kis Szinházat, à la Bárdost,
Irok darabot, tanti, én
Ó, tantième, ó, tantième,
Egy millió, két millió,
Lapokba nagy ribillió,
Vagy egy mozit, vagy egy mozit,
Az jól hoz itt, az jól hoz itt
Téren és minden koron át,
Jaj! koronát! jaj! koronát!
Két koronát!
Egy koronát!
Holnap visszaadom!
Holnap! Holnap!
Holnap visszaadom!
H… o… o… l…
_(Ez a szó: »Holnap«, lassan újra beleolvad az általános zúgásba és a
Kar szózata a távol hegyekbe vész. Ádám, mint vidéki szerkesztő,
Lucifer, mint könyvügynök, hirtelen megjelennek a bejárat mellett, egy
asztalnál. Lucifer leülteti Ádámot.)_
Ádám:
Mily ország ez s mely nép, melyhez jövénk?
Lucifer:
Kivántál kort, amelynek hajnalán
Az Eszmét érti s istápolja minden
S a vak tömegnek nyiltan hirdeti,
Kimondott szót s merészen szárnyalót,
Mely szebb szavakkal szebbet mond; s a nép
Megérti, mit a gondolat sugall
S a gondolat hatalmas szózatát
»Bár nem tanulja senki, minden érti«.
Nem így beszéltél? Nos, helyben vagyunk.
Tekints körül e csarnokok falán
S a síma márványasztalok felett,
Hol görnyedezve ül Korszellemed
S fajod. Itt minden eszméket teremt,
Ez mind az ihlet hős lovagja itt,
Művészetének önbízó hevét
Itt minden egyes fennen hirdeti
S nyiltan bevallja: »Én művész vagyok«.
Művész, az Eszme s Szépség hőse hát.
És minden érti az igaz valót,
Bár nem tanulja.
_(A pincérhez)_:
Pikkolót, pohárba.
Ádám:
De mért oly ifjak, mondd?
Lucifer:
Törvény a szokás itt,
Hogy harminc éven túl e lángeszek
Tömény sósavba tétetnek, ecettel
És ünnepélyesen felvéve a
»Vén trotli« címet, nyúgalomba mennek.
Ezeknek volnék én is egyike.
Ádám:
Minő csodás! De mondd, ki e fiu,
Kit ott vállára ültet pár csavargó
S ki hetyke daccal dőre bort iszik
S fejére önti e hevült fiuknak,
Kik ordítozva fogják lábait?
Lucifer:
Nem ismered? E kornak igrice.
Duhaj fiu, de halljuk, mit beszél.
A duhaj _(egy csomó sovány és pattanásos arcú fiunak a fején ül, akik
szabályos időközökben átköpnek a szembenlévő asztal csészéibe)_:
Én őszös, nyeszlett úriságom
De undom, de köpöm, de szánom,
Ti vagytok a Geny,
Ti vagytok a Piszok.
De én iszok.
De én iszok.
A soványak _(ordítva)_:
Halljuk! Halljuk!
Óriássi! Éljen! Éljen!
Álhirlapirók kara _(távolból)_:
Ó vérzések!
Ó érzések!
Ó ások!
Ó látások!
Duhaj!… Duhaj!… Ó nagy!
A legnagyobb!…
Fejére babért,
Fejére koronát,
Két koronát,
Egy koronát,
Holnap megadom!…
Holnap… Holnap…
Ho… o… o… _(Elvész a hang.)_
Ádám:
Mi zagyva szókat halmoz oly bohón
E furcsa lény, s azok mit éltetik?
A duhaj:
Nyál-ország és kese kicsik,
Kese kicsik, kicsi kocsik,
Nem vagyok én közületek,
Vagyok búsa órjás-virág,
Mit fogjátok a lábamat?
Eresszetek, mert pofozok,
Eresszetek, mert pofozok.
A soványak _(ordítva)_:
Nagyszerű! Felséges!
Micsoda erő! Micsoda szenvedély!
_(Még jobban fogják a lábait.)_
Ádám:
Mi furcsa kép! Bolondos társaság,
Kik ők sajátlag?
Lucifer:
Ez, s fajod, a lényeg.
De meg ne sértsed e derék fiukat,
Mert önhitére büszke mindenik.
_(A szinész belép.)_
Ádám:
A lelkesülés érdemük nekik
S ifjú szivektül mást ki várna még?
De hát a szellem s művészet uralma
Ha termett is ily dőre vakhitet,
A lelkületre üdvös volt bizonnyal.
Szelidebb s finomultabb hangulatra
Csitítva mult koroknak durva népét
S a zord kedélyt nemesbbé csiszolá
S megértővé.
A szinész _(egy ujságírót vág pofon, de úgy, hogy az lefordul a
székről)_:
Nesze, Politzer úr.
Majd írd máskor, hogy tehetségtelen
Vagyok.
_(Nagy röhögés. Politzer feltápászkodik. A szinész megszorítja
nadrágszíját és fogadja az üdvözleteket.)_ Ádám _(aki felugrott, most
elhülve megáll)_:
Mi az? S amazt nem védi senki?
E jó fiut, ki lelkesen s mohón
Vélé szolgálni az igaz ügyet
S megírta arról, hogy kontár csupán?
Lucifer:
Akad védője, várj.
Kád _(szerkesztő, Politzerhez)_:
Hát apikám,
Ez poficsek volt. Tudja mit, írok
Egy ziccert neki, a hasába, jó?
Hogy meggebed. Váltója van neki
S a papájáról tudok valamit.
Ádám:
S e szélesarcú és dagadtszemű
Hóhér, ki ez, ó Lucifer, beszélj!
Lucifer:
Ez Kád.
_(Kádhoz fordul.)_
Mester, távolból jövénk
S e csarnokokba nagy híred hozott.
»Futár«-odat csudálja fajzatunk.
Kád:
Hallja, ne dumáljon nekem, mer’ a szájára ülök. Ha tud valamit
valakiről, akkor beszéljen, tíz kroncsiig tuti, másképp steigoljon innen
a sárgába.
Ádám:
Ó Lucifer, mi rettentő beszéd!
Hová lett nyelvünk, a dicső, s nemes,
Holott szavában e nyeglének itt
Külvárosoknak szennye háborog.
Álhirlapirók kara _(távolból)_:
Bóruch, ate, adonáj,
Kádasnak te ne dumálj.
Kádas! Kádas! Ó a nagy,
A legnagyobb!
Szósz _(a szociálfilozófus, Ádámhoz)_:
Az, hogy itt egy külvárosi, hogy úgy mondjam nyelvgörbe képződik, az egy
kulturjelenség, amit kultur-csavarodásnak nevezhetnénk. A fajiságnak egy
talaj-rétegeződése szemlélhető az effajta kifejezésekben, mint:
»dumálni« meg »steigolni«. Bomlott kulturéletünk nő-példányai és
him-egyedei mintegy csúcsgörbéi ennek a fajiságnak. Különben pedig, úgy
hallom, ön jambusokban beszél: ez egy jellemző kulturjelenség. Ön egy
elfajult kulturegyede, hogy ne mondjam kulturparazitája ennek a kornak:
az első csimpánzság jellege önben elfajilagosodott és holmi gondolkodási
és értelmi sallangokat vett föl. Ön egy kulturcsimpánz.
Ádám _(fölháborodva)_:
Hogyan? Csimpánz, én? Hah, te gaz lator,
Hiába voltam Keppler s Márius
És Hellászban hiába harcolék
Különb eszmékért, mint e korcs tömeg?
Hiába törtem eszmék gátorán
Az Úr szinéig, s szembeszállva, hah,
Az elemekkel, mindhiába szálltam
Az űrbe vissza, csillagok közé,
Hogy visszahullva, ember, képedig,
Sárral dobál – s csimpánznak elnevez
E nyegleképű és csupasz legény?
Majd megtanítlak, korcs!
_(Hátrakap egy székért, de Béla, a pincér, aki azt hiszi, hogy kabátot
akar lopni, lefogja.)_
Béla:
Álomkép, ne mozdulj.
Álhirlapirók kara _(távolból)_:
Képedre, ha mászott,
Te akarod megfőzni a Szószot?
Szósz! Szósz! Ó a nagy!
A legnagyobb!
A drámairó _(egy ujságíróhoz)_:
Ki ez a tisztelt úr? Nagyon hangosan beszél.
Ádám _(feléje fordul)_:
Te zord s hideg tekintetű alany,
Kinek szemén egyetlen vízüveg
S egyetlen szemmel nézel úgy reám,
Beszélj te nékem eszmékről, miket
Keresni jöttem s nem lelek sehol.
A drámairó:
Nézze, barátom, ezekkel nem viszi sokra, három korona kapcsán, ami
hihetőleg a zsebébe van. Ezeknek a forinttalan dolgoknak már lejárt az
ideje. Na, akar egy koronát?
Ádám:
Te fanyar elménc, mondd nekem, ki vagy?
A drámairó _(monoklit csap föl)_:
Hogy tetszik mondani?
Ádám:
Távozz, ne szólj. Te hitvány érdekért
Eladtad im az eszmét – s nem pirulsz,
De kérkedően szóllasz: jól van úgy,
S példádat még követni hirdeted?
A drámairó:
Alászolgája. Adja át üdvözletemet tisztelt barátjának, aki egyébiránt
nagyon hasonlít Hegedüs Gyulához. Ki az?
Lucifer:
Én, Lucifer.
A drámairó:
Az ördög? Hányadik kiadás?
Lucifer _(zavartan)_:
Ezt nem értem.
Ádám:
Hogyan, Lucifer? Rajtad ő kifog?
A drámairó:
Látja, kérem, a dolog nagyon egyszerű. A kitünő Madách érdemeit különben
méltányolva, úgy veszem észre, uraságodból eddig mégis egy kiadást
tudott csak kipofozni. Vallja be, én nagyobb sikerrel alkalmaztam önt.
Ön nem tehet nekem szemrehányást. Ha azonban az ön barátja tovább is
folytatja támadóhangú előadását: akkor rögtön beleegyezem kiadóm sürgető
óhajába, mire önt lefordítják angolra s így nem szólalhat meg többé
ebben a darabban, melyet magyar nyelven adunk elő. Hát gondolja meg.
Alászolgája.
Lucifer _(alázatosan)_: