– Ezt nekünk kell megőriznünk; ez a mi ereklyénk.
Azután felállt egy feldöntött Dzirdzon kasra s kezével benyult a kis
faháznak két gerendája által képzett mélyedésbe. Arcza felderült, mikor
megtalálta azt, a mit keresett.
Egy papirba göngyölt csomag volt az, sokszorosan átkötözve galanddal.
– Ez az én örökségem, szólt szeliden mosolyogva Inczének.
– Mi az?
– Fogjad.
– Hogy nem arany, azt a könnyűségéről érzem.
– De többet ér az aranynál. Majd megtudod azt egyszer.
Serena eltette a szerény csomagot oldaláról szíjjon függő kis táskájába.
S hagyta Inczének találgatni, hogy mi lehet az, a mit ő érdemesnek tart
e helyen felkeresni, örvendeni megkerülésének, s a mit örökségének
nevez?
Ha megmondta volna neki Serena, hogy mi «van» benne? hogy kaczagott
volna rajta!
S ha megmondta volna neki egy csillagjós, ki jövendőt lát, hogy mi
«lesz» belőle? hogy sírt volna rajta!