– Uram. A chartreuse még hátra van, szólt csalfán mosolyogva.
S azzal a szalma-fonatú palaczkot felvéve, tele tölté a kis karcsú
pohárkákat a fűzöld nedvvel, magának, Gideonnak és a bankárnak.
– Igaz. Gideon helyére ült s a pohárkát koczintásra nyujtá Leonak.
– Éljen a hegy!
– Hát éljen a hegy!
Még egy pohárral.
– Éljen a mi kedves háziasszonyunk.
– Sokáig éljen.
– És most, uram, álljon fel ön. Imádkozzék és készüljön a halálra. Ez
utolsó pohara volt.
– Mi az ördög?
– Én önt felakasztatom.
– Hahaha!