Az Anna-bálon az aljegyző kiegyenesedett. Ferike nem ösmert rá. Olyan
csodásan fénylő szeme, egyenes tartása és hangos járása volt. Megdobbant
a szive, mikor feléje közeledett.
– Ferike kisasszony, – második négyesét kérem, ha nekem adja…
_(jelentősen)_ de szivesen. Ne nevessen most, ne. Egy pillanatig ne.
Nékem adja? Szivesen?