Patyolatkedve kerekedett, a vőlegényét átkarolta, s a czigányhoz hajolt.
Dési Zoltán oda ült egy távoli asztalhoz, a menyasszonya családjával.
Riza jól látta minden mozdulatát, hideg, udvarias mosolyát, hallotta a
bókot, melylyel a lányhoz fordult, s elpirult, mikor az a lány feléje
mutatott, s bizonyosan azt mondá.
– Milyen izléstelen!…
Jó, legyen izléstelen.
– More, csak azért is! Huzzad csak, huzzadd csak, ha a szivem is belé
szakad: