– Persze, szerelmes vagy!… Na jó. Akkor hát vége, mindennek vége. Nem
vagy immár Gaitano majoreskó, fiam! Tudod-e? Majd betesznek a vidékre
segédszolgabirónak, hjah, Kelemen Pál fiskális igen befolyásos ember… De
mi ez? Olvasd csak… olvasd… Kelemen Pálról szól… Hogyan? Elfogták az
éjjel, a bálból hazatérve, a detektiv várt reá… váltót hamisitott… Na,
barátom, rosszul választottad meg az apósodat!
Viktor gyorsan, lihegve olvasta el a rettentő hirt. Lesujtotta. Az első
pillanatban nem is tudott gondolkozni. Csak aztán, keserü fájdalom
között, került elibe Ilus arcza, elképzelte ezt a kinos éjszakát, ezt a
keserves, gyötrő, ölő, borzadalmakkal, szörnyüségekkel teli éjszakát,
melyet ez a lány végig szenvedett. Eszeveszetten futott hozzá.
A lány még báli ruhájában volt, s ott térdelt az ágya előtt. Könyei
kiszáradtak és hangja torkába fult.
– Ilus… én vagyok…
A leány meg se mozdult.
– Ilus… édes menyasszonyom… nézz reám… mindenki elfordulhat tőled, de én
a tied vagyok… a tied örökre.