Nem, nem fogja megtagani. A gazdagságához hozzákötött egy csomó
eszményt, egy csomó álmot, egy csomó ragyogó illuziót. Most hát van
czélja is a jövőjének, köszönet néked, szépen szóló szürke tanár, te, ki
most álmokról, tervekről beszélsz, magyarázva a pápa encyklikáját:
_szeresd a szegényt, mert embertársad…_
S mig álmai közé temetkezett, a jó, meleg, puha fészekben, az édes anyja
kérő tekintete kisérte folyvást.
– Ugy-e megteszed?
– Megteszem, édes anyám. Mi az?
– Járj emberek közé.
– Járni fogok.
– Ugy-e, elvegyülsz a barátaid közé, kissé szórakozni, én féltelek…
– Igen, felkeresem őket.
– Ugy-e, látod, fiam, engem kértek fel, hogy vennélek rá, mert ugy
illik, hogy a segélyegylet elnöke vezesse az ifjuságot.
Viktor révedezve szólott:
– Mi illik, anyám?
– A népünnepélyen, – ugy-e, – megteszed, fiam… Légy az ifjusági elnök, –
ugy szeretném.
Hát a népünnepély elnöke lett, s mig lelkében zsongott ezer álom, ő,
gépiesen, megtette bemutatkozó látogatásait.